Látjuk a sok aktivistát Budapest legkülönbözőbb helyszínein, akik pénzt gyűjtenek, hogy aztán megmentsék a világot a közelgő elkerülhetetlen pusztulástól.(direkt hagytam benne az ellentmondást:)) Többségük persze diákmunkás, aki a magyar viszonyokhoz képest egész szép összeget vihetnek haza(600/h+jutalék), és bár egy részük tényleg érdeklődik a téma után, tapasztalatom szerint fingjuk sincs az egészről. Néhánnyal persze el lehet beszélgetni, de aztán ha az anyagiakra került a sor csúnyán csalódniuk kellett, semmi jutalék nem üti a markukat.Mostanában egyébként már nincs kedvem oltani őket, egy diákot sem szeretnék megfosztani a pluszpénztől, na meg húzzanak le nyugodtan néhány hülyét, legalább a pénz egy része valamilyen szinten a környezetvédelemre megy.

Andrisnak sikerült egyszer beszélni, a kb 10 tagú magyar hivatalos irodával, akik toborozzák a diákmunkásokat. Az elvük az, hogy az emberek fizetnek a szervezetnek, akik aztán majd tüntetnek és felhívják a figyelmet a környezeti problémákra, és foglalkoznak a megoldásukkal, harcolnak helyettük. A rendszer nem túl hatékony, a pénz egy része óhatatlanul a non-profit szervezet fenntartására megy el, ne felejtsük el, az aktivisták ezt munkaként csinálják, habár a fanatikusabbak szabadidejükből is áldoznak állírólag, és ezt én még el is tudom hinni. 

Azon kívül, hogy a tiltakozási módszereiket sokszor nehezményezem, és nehezítik, hogy komoly mérnökként adjam majd el magam, a kommunikációs stratégiájukat sem tartom jónak. Látom a szóróanyagot, ahol minden egyenként is komoly elmélyedést igénylő probléma van felsorolva, nagy számokkal nyomatékosítva a mondanivalót. Ha valóban az utca emberére hajtanak, ezzel nehéz meggyőzni. Olyan érzelmekre próbálnak építeni, mint a félelem(a globális felmelegedéstől, a légszennyezettségtől, vagy a "génmanipulált" növények(kötelező cikk :http://grindingmygears.blog.hu/2010/03/23/monsanto) által okozott megbetegedésektől), és a bűntudat. Igen fizess nekünk, és megváltást nyersz a Föld ellen elkövetett bűneid alól. Aztán majd mi megoldjuk.  És ittbújik meg az átverés. Jobb lesz a világ, csak attól ha pénzt adunk. Akkor jó, utalok minden hónap elején 2500 HUF-ot a GP-nek és folytatom a további addig fenntarthatatlannak tűnő életmódomat. Talán még egy ajándék pólót is kapok. Ilyen egyszerűen lehetünk környezettudatosak? A választ persze könnyen kitalálhatjátok: egy LÓBÖGYÖRŐT!

Az egész azért jutott most eszembe, mert leszólított egy tag ma a Nyugati aluljáróban. Ám nem egy átlagos diák, hanem egy hivatásos aktivista(1 a 10 magyarból), és megkérdezte van-e 2 percem. Valamiért(talán az unokatesómmal megivott sör hatására)  azt mondtam, van pár percem arra, hogy elmagyarázzam, miért nem adok. Nem hajtott el, sőt kisebb ráhangolódás után megértette, mire gondolok. A vicc, hogy meg sem próbált megcáfolni, minden amit fenn írtam, tükrözi a hozzáállásukat, szinte örült, hogy ennyire átlatom a dolgokat. Annyi kiegészítést tett, a hölgy, hogy a környezetvédelemben a háborút sosem lehet megnyerni, csatákat igen. Az, hogy ez a harcös zöld szemlélet nem az én világom az hagyján, megférhetne egymás mellett több irányzat, csakhogy semmi eszközük csaták megnyerésére, és az üldözött ellenségek helyett sem kínálnak alternatívát. Ezzel az egész környezetvédelem ügyének ártanak, vitaindítóként kijelentem, jóval többet, mint amennyit használnak. Építsenek inkább papírvárat ovisoknak. ahelyett, hogy a tények helyett érzelmekre alapozva állítanak pontatlan, megalapozatlan dolgokat körmyezeti problémákról. A csaj igazi harcos típus volt, amikor elkezdett magyarázni, nehezen lehetett beléfojtani a szót, be akart szervezni aktivistának, merthogy jót tesznek a viták a szervezetnek. Csak azután engedett el, hogy azt mondtam megfontolom. Ennek az eredménye ez a poszt.