Vagyis 25. születésnapját ünnepelte az BME egyetemi zöld kör, és 5 éve annak, hogy Antal Miki újraszervezte az akkor utánpótlás hiányában halott szervezetet. Azóta működik a kör, és jelenlegi elnökünk úgy gondolta, hogy érdemes lenne felvenni a kapcsolatot a régiekkel. A terv egy kis közös pezsgőzés volt a régi és az új tagok között, amit egy meghatódott beszélgetés követ, majd az estét egy fergeteges buli zárta volna. Felkutattunk egy rakás régi alapítótagot - akikről kiderült már tartottak egy privát 25. szülinapi összejövetelt - akik közül végül hatan tették tiszteletüket, többen családdal. 

A találkozásról persze pezsgővásárlás miatt pont lemaradtam, és miután 10 perc késés után berobogtam, sikerült életemben először kilőnöm a pezsgős kupakot és vele együtt majdnem a bal szememet is ... Katartikus pillanat tehát elrontva, de szerencsére nem ez volt az utolsó esélyem meghatódni. Érdekes volt hallani a régiek sztorijait, jó részük a mai napig kapcsolatban van a környezetvédelemmel. Észrevettük hogy sok közös vonás van az akkoriak és mi köztünk, mindannyian természetesnek vesszük e terület fontosságát, és erőnknek megfelelően tenni is próbálunk érte. A kört én mindig egy baráti társaságként fogtam fel, ahogy a vendégeink is, és ennek a sok szervezetre utaló tulajdonságunk sem árt. A belső strukturáltság, bár furcsának tűnt a régi tagoknak, csak egy technikai kérdés, önmagában nem javít semmit, de egy bizonyos létszám felett elkerülhetetlen.  Persze a működés messze van a tökéletestől, de emberek vagyunk, akik közül a legtöbben többé-kevésbé dolgozunk (pont én írom...) is, ebből a két premisszából következik az előbb említett következtetés. 

A különbségek persze nyilvánvalóak, és  leginkább abból adódnak, hogy eltelt bő két évtized. Más a hangulat, mások a technikai lehetőségek és a kívülálló emberek hozzáállása. Manapság talán nem a legcélravezetőbb tüntetni, plakátolni, megbotránkoztatni. Írtam, hogy környezetvédelemmel szembeni ingorancia még mindig jelentős, de jóval több nyitott ember van, akik a segítségünkre lehetnek. Fontos, hogy a tenni akaró emberek tehessenek, a tenni nem akarók, meg megtudják, hogy miért is lenne szükség rájuk is. A társadalom, esetünkben a hallgatók és egyetemi dolgozók informálása, szemléletformálása nem véletlenül tartozik a legmagasabb prioritások közé. És bár a klasszikus elérési módok nem tűntek el, sokszor hatékonyabbak, és környezetbarátabbak a modern technika által kínált eszközök a kommunikációra. Itt vagyunk, meg lehet minket találni, és érdemes is, ezt az eredmények önmagukban is igazolják.

De sokkal több ez a társaság, mint a munkacsoportok összessége, kiírt, elvállalt elvégzett, sokszor elakadt feladatok, eredmények és kudarcok. Akárki is olvassa ezt a körből, most bőszen bólogat. Ahogy az alapítók is említették, az EZK rengeteg tagnak jelentős, sokszor meghatározó élmény volt. Őszintén jelenleg nekem is annak tűnik. És nem elsősorban azért, mert sikerült megszervezni a szelektív hulladékgyűjtést a kollégiumokban, hanem azért, mert egyértelműen ez a legtoleránsabb, befogadóbb közösség, amiben valaha voltam. Nem számítanak vallási, politikai nézetek, még az sem, ha valaki nehezen illeszkedik be a társaságba. Még csak világmegváltó szándék sem kell ahhoz, hogy valaki itt hasznos tag legyen. Elég csak a környezetvédelem nyilvánvaló összefüggéseinek felismerése, és az igény a jelenlegi helyzet megváltoztatására.

Na dumálok itt össze-vissza... Mi lett a fergeteges buliból? Az elején voltak kisebb technikai malőrök, de azt hiszem, hogy az este nem lett volna teljes anélkül, hogy ne ittunk volna saját bögrékből fröccsöt, csináltunk volna zsíros kenyeret, mindezt becsületkasszás rendszerben. Hozzátartozik a kör bájához, hogy az akadályokat mindig optimistán fogadjuk, és jól kinevetjük az elénk tornyosuló nehézségeket. És keressük azokat, akik életben tartják ezt a hozzáállást és természetesen magát a kört.