Tudtam én, már amikor elkezdtem, hogy hullámzó lesz nálam ez a blogolás, már ami a rendszerességet illeti, nem mindig van kedve az embernek belefogni egy komoly témába, és írni róla egy színvonalas cikket, és valahogy mostanában a szösszenetek is elmaradtak. Ezúton kérek elnézést mindenkitől, és ígérem, szánok időt a blogra a közeljövőben, és megtöröm a tetszhalott állapotot.

Kellet persze valami motiváció, ahhoz, hogy újra kedvet kapjak a pötyögéshez. Jó minden következmény nélkül kiírni magamból a hülyeséget. Ha nem teszem, akkor előtör belőlem amikor nem kéne ,és barátaimat fárasztom le egy sörözés alkalmával. Ilyenkor hajlamos vagyok eltántoríthatatlan lenni, a témaváltásra a lehető legkisebb hajlandóságot mutatva. "Sokat beszélsz, de legalább faszságokról" Nos, magamat ismerve azért arra nem venném be a ciánkálit, hogy ezek után kevesebbet, és népszerű témákról fogok beszélni, de talán egy picit átgondoltabban, rugalmasabban, kevesebb önellentmondással. Vagy nem.

Viszont legalább újra megjelenek az rss feedetekben, vagy a google reader-ben. Már az is valami, nem? Téma pedig van dögivel, személyes, közéleti, miegyéb, szomorú, vagy vicces. Történtek érdekes dolgok az elmúlt két hónapban, amik mellett természetesen nem mentem el szó nélkül, igyekszem pótolni visszamenőlegesen is. A lustaságomon túllépve igyekszem értékes gondolataimmal elárasztani titeket. Ámen.

Update: 1. Valóban én írom a blogomat 

            2. Valóban kevesebb hülyeséget kéne beszélnem