Zaga a világról

Még tavasszal anyu leköltözött vidékre, szóval én, aki születésem óta Budapesten lakom hivatalosan vidéki lakosnak számítok. Persze sosem leszek hiteles ebben, mondta is egy ismerősöm, hogy ezt a kifejezést amúgy is csak egy pesti használja, csak innen az ország vízfejéből mossuk össze az ország többi részét egy pusztává. Már fél éve élek albérletben, ezért is kellett a burgeres meló is. Budapesti maradtam, de térfelet váltottam, az első kerületbe költöztem.

Imádom ezt a várost. Mindig van valami, lehet éjjel 2.kor pizzát rendelni, gyrost enni, kedd este elmenni egy koncertre és aztán hazasétálni a Duna-parton. Jelenleg el nem tudnám képzelni, hogy hosszabb ideig egy ennél kisebb helyen éljek. Hiába a szmog, a tömeg, a büdös, ami az előző kettővel együtt jár, nem akarok elmenni innen.  Tetszik az albérletes lét is, azzal együtt is, hogy az életritmusom teljesen elcseszett lett, tőle, és a háztartás néha önálló életre kel. Azt hiszem ez egy olyan időszaka az életemnek, amit bűn lenne kihagyni.

Tök jó viszont, ha túl sok, úgymond hazamehetek, és eltölthetek pár napot viszonylagos nyugalomban, a kertben macskát simogatva. Boldogan megyek haza, aztán némi élelmiszerrel felpakolva boldogan jövök vissza. Az albis konyhai élményeimről meg indítok egy új blogot, leválasztva azokat az agymenéseimről. Persze ez sem szűnik meg, sőt terveim szerint többet írok majd, de ezt majd meglátjuk.