A furcsa cím az angol flashmob szó Soldier-féle fordítása, ami, ha valaki nem ismerné egy rövid, de látványos akció, amit beavatott emberek szerveznek, arra, hogy felhívják valami fontos témára az arra járók, vagy a később a médiában arról értesülök figyelmét. Már több ilyen kis szösszenetről olvastam, és jó mókának is tűnt, ezért vártam, hogyan is sül majd el az Egyetemi Zöld Kör által szervezett akciónk ma délben. A terv nem volt bonyolult, mindenki hoz magával egy PET palackot, és egy háborús helyzetet szimulálunk. Amikor lecseng a csata, a palackokat összetapossuk, összegyűjtjük és szelektív hulladékgyűjtőbe helyezzük, hogy a műanyag folytathassa életciklusát teszem azt pulóverként.

Én is készültem egy szép palackkal, és a hétvégén még edzeni is szerencsém volt. A Gellért téren aztán a 86-os busz ablakából látom nem mást, mint Soldiert futni, gyorsan csatlakoztam is hozzá. Ahogy rohantunk palackokkal a kezünkben egy szembejövő lány utánunk kiáltott, hogy lekéstük. És tényleg, csak gratulálni tudunk magunknak. Az egyetemi pályafutásunk során nem ez az első dolog, amit közösen hagyunk ki.

Amire odaértünk a csődület már véget ért, már csak egy maroknyi zöld körös maradt, valamint egy MTI-s riporter-operatőr páros, akik filmre vették az eseményt és akiket az ex-elnökünk blogposztjának, illetve a zindexnek köszönhetünk. Legalább valahol megnézhetem a harcot, és valószínűleg jómagamat, az elnök urat és valami Nicsenkó Esztert nyilatkozni arról, hogy mennyire fontosnak tartjuk felhívni diáktársaink figyelmét a helyes hulladékgazdálkodásra, és mint zöld kör keressük azokat a módokat, amikkel minél több embert el tudunk érni. Legalábbis remélem valami hasonlót vágnak be életem első videointerjújából. Kicsit megleptek a "Szerinted mi a megoldás?" kérdéssel, de igyekeztem helyt állni. Mindegy, legalább ez megvolt, ha már flashmobon még mindig nem vettem részt....

Egyébként maga az akció sikeres volt, amint az elbeszélésekből megtudtam, mintegy 100 ember kardozott. Néhányan persze túlzottan beleélték magukat a harcba, de ez érthető, ugye a Műegyetemen sok feszültséget halmoz föl magában az ember. De azért mindenkinek volt annyi lelki ereje, hogy laposra tapossa a palackot, így sikerült a pozitív üzenetet is átadni.