Még a vizsgaidőszak alatt volt szerencsém néhány napot a gazdaságos hipermarketlánc egyik áruházában dolgozni diákmunkásként. A meló nem nehéz, az éjszakai műszak viszont egy kicsit megviselt, főleg, hogy a meleg és a szobám korlátozott elsötíthetősége miatt alig tudtam aludni. Néhány élmény és gondolat, ami felmerült bennem.

A lánc viszonylag sok diákmunkást alkalmaz, adózási előnyök, a szakértelem szükségtelensége és a váltakozó munkaerő-igény miatt. A diákot bármikor el lehet küldeni, le lehet mondani a következő alkalmat, nem kell sem indokolni, mivel senki sem képviseli őket. Persze a tanulóknak meg jól jön az az alkalmankénti 4000 forint, és a rugalmas beosztás is fontos szempont, így nem panaszkodnak, win-win helyzet, még akkor is ha a sokszor elkerülhetetlen túlórát kétlem, hogy ki fogják fizetni.

A diákok többsége olyan, mint mi, talán néha nem annyira széles látókörű, de néha bizony sokkal életképesebb, mint egy áltagos környezetmérnök. Költőpénzért dolgoznak havi pár napot, általában a lakóhelyükhöz közel, söt egy srác még társadalmi munkának is tekinti azt, hogy legyen elég árú a fogyasztónak. Ki-ki igényeinek és energiájámak megfelelően vállal be napokat, amiket normál munkatempóban végigdolgoznak. Jó esetben lehet dumálni is velük, egy kis hülyüléssel gyorsítani a marha unalmas műszakban az idő előrehaladását. Néha el lehet csípni egy elismerő biccentést, amikor megtudják, hogy BME, hiába azért van tekintélye ennek a sulinak, remélem azért a munkaerőpiacon is.

Van azonban egy kényszerből dolgozó kaszt, akik 20+ napot dolgoznak egy hónapban, mert különben még kajára sem lenne elég pénzük. Nem mindenkit támogatnak ugyanis a szüleik teljes erejükből, sokaknak jut alkoholista, vagy csak egyszerűen pénzt elverő felmenő. Ilyenkor érzi át az ember, mennyire szerencsés is, hogy azzal foglalkozhat, amit szeret, és ebben mögötte áll a családja is. Az egyik lány alig 18, a gimit szünetelteti, és a Tesco-ban dolgozik, hogy fenntartsa magát. Apja van, de leszarja, így nem csoda, hogy egy nála 10 évvel idősebb pasival él együtt, akivel 1 hónapja járnak... Még én is bizonytalan vagyok a jövőmet illetően, nem tudom, hol leszek 5 év műlva, szóval belegondolni is rossz, hogy érezném magam ennyire jövőkép nélkül. 

A további állatfaj az állandó munkaerő, akiket kurvára megbecsülnek, és hatalmas szakmai lehetőségek állnak előttük. Az idősebbek és a középkorúak sokszor a kereskedelemből jöttek, kisebb üzletekből, amiket felszippantottak a hiperek, a fiatalok meg az "ún" bulizós, laza, iskolakerülő, a szülőket átvágó lúzerek, akiknek a szülői nem voltak hajlandóak állni a diplomaszerzés címén okmánygyárakban eltöltött további alkoholos éveket, és szépen lettek hajtva otthonról. Persze valószínüleg a szülők által ok nélkül leszart gyerekekből is kerülnek ki jócskán stabilmunkatársak. A hozzáállás egyébként különböző, de a szünetben a cigi szinte kötelező kellék. A közösség minősége egyébként nagyon áruházfüggő, sokat dob a hangulaton egy jó vezető.

Nagyjából ennyi, szigorúan magánvélemény persze, amit eddig leírtam, az is lehet, hogy a Tesco valójában egy "dream job", csak én látom egy monoton taposómalomnak, ahol előbb utóbb megszűnik az ember motivációja és beleszürkül az egészbe. Na meg ez is jobb, mint nem dolgozni, sőt ha eleget túlórázol, jut évente egyszer a családnak egy hét az Adrián. Az is valami...