Másrészt bizonyos elméletek szerint a közelben temették el Árpád fejedelmet, bár ezt a komoly régészeti feltárások ellenére sem tudták igazolni. A rejtély mindmáig  megoldatlan, és ez is ad az egésznek helynek egyfajta misztikumot. Annyira, hogy egyesek szerint érezhetően áramlik a pozitív energia a környéken. Szerencsére nem kell hinni ebben az ezoterikus bullshitben ahhoz, hogy igazán emlékezetes legyen a túra. Ehhez bőven elég a lenyűgöző környezet, egy kis tériszony, a jócskán fölázott talaj, valamint egy megtalálásra váró geoláda egy hozzá csatolt, gps-szel fölszerelkezett leányzóval, aki nem ragaszkodik a jelzéshez.

Tényleg minden lépésre figyelni kell tehát. Lenézni persze nem merek, csakis a következő lépésre koncentrálok, mint mindenki más. Benéztünk barlangokba, másztunk rozsdás létrán, amin felérve megláttuk, hogy csak saját felelősségre használható, óvatosan oldalaztunk stabil köveket keresve lejtőkön, kidőlt fatörzseken egyensúlyoztunk, sőt, a kincskeresés sikerének érdekében egy kis mászás-csúszás is szükséges volt, de sebaj, végül épségben túljutottunk minden látnivalón és akadályon. És tudjátok mit? Nagyon jó móka volt az egész! A láda mellett aztán összefutottunk egy nyugdíjasokból álló csoporttal, a vezetőjük javasolta, hogy egyszer keressük fel a helyet teliholdnál, mert úgy az igazi... Talán, egyszer...

Egy kisebbfajta félelem tehát úgy tűnik legyőzve, a jutalom néhány szép emlék, egy kis süti, valamint a geoládából egy kis plüssfigura ráadásképp. A nagyobb jutalmakért nehezebb csatákat kell persze megvívni, de azon egyáltalán nincs értelme aggódni, mekkorát eshetünk...