Szivárvány az égen, dobpergés,fúvószenekar!!!! Világraszóló esemény történt a mai napon csodálatos és világhírű fővárosunkban, a turisták által méltán kedvelt Budapesten, a vadonatúj Eiffel tér, és az építész által tervezett, több, mint egy évszázada a vasúti közlekedésnek, az ország aortájának egyik legfontosabb végpontján, a Nyugati Pályaudvar mellett,  a Westend City Center, az új belváros földszintjén, Váci útra nyílva megnyílt egy újabb amerikai, már-már szimbólumbak tekinthető márkájának első magyarországi egysége. Nem másról van itt szó, mint az újvilág, a kávé őshazájának legjobb és leghíresebb kávézóhálózatáról, a ferrrrgge....várdd meg!...teges Starbucks-ról.

Eddig amerikai sorozatokból, filmekből hallottam a helyről, nem is akármilyenekből. Első emlékem talán a mindent, lefikázó South Park a cégről  pozitív megnyilvánulása, abban a részben, amikor megtudhattuk, hogy Tweek miért is idegbeteg. De említették a How I Met Your Mother-ben, és Seperd alezredes is melegen ajánlotta egy, az életerejére szomjazó lidércnek alternatívaként.

A bevezető körülbelül leírja várakozásaimat a dologról. Reggel vizsgára menet láttam a megnyitót, és a hosszú sort, akik arra vártak, hogy az első főzet kávéból kaphassanak. Hazafelé meg Betax-szal figyelmesek lettünk rá, hogy kóstolót osztogatnak. El sem tudjátok képzelni mekkora öröm volt ez számunkra, hogy ingyen kóstolhatjuk meg a világ lejobb kávékülönlegességeinek egyikét, méghozzá külföldi személyzet szakértő kiszolgálása mellett.

Na de szálljunk csak le a földre: fekete-fehér, sötét esős budapesti szürke délután. Ugyanis a kapott vaníliás jegeskávé korrekt volt, mondhatni jó. Bizony, nem volt túl édes, kellemes kávé, enyhe vaníliaízzel. Betax arca is hasonló volt, látszott, hogy egy kávé miatt sem csalódott ekkorát. A kissé fennkölt bevezetés által leírt idilli kép és a valóság közt lévő közt lévő különbség hatalmas, a jó kávé a mai napom legrosszabb élménye volt.

Pedig nem ez az első ilyen Magyarországon, az összes amerikai márkát nagy várakozás előzi meg, még most is, 20 évvel a rendszerváltás után. Persze ma már más a helyzet, nem a szabadság szimbóluma egy ilyen hálózat, de azért nagy volt az elvárás, amit nem tudott teljesíteni. Nem is tudom miért lepődtem meg egyáltalán. Igazából a gyorséttermek- kávézók sikerének titka sosem a magas minőség, hanem az, hogy mindig hoznak egy megszokott szintet, mind ízben, mind a kiszolgálásban, bárhol és bármikor támad kedvünk hozzá. Együnk csak bárhol három napig ugyanazt a menüt, egyáltalán nem fog különlegesnek hatni.

Ezzel egyébként önmagában semmi bajom nincs, engem is mentett már meg burgeres sajtburger az éhhaláltól, és tiszta mosdóik Budapesten talán az egyetemeken kívül az egyetlen valamennyire higiénikus lehetőségek sürgős ügyeink intézésére. Viszont ami félreértésekre ad okot, nagyjából ugyanannyiba kerül a Big Mac, Whopper, vagy egy Starbucksos kávé itthon, mint az Egyesült Államokban, és ez az ár bizony meghaladja azt a szintet, amit egy kávéért gondolkodás nélkül kiadnánk. Ezért történik az, hogy egy teljesen közepes minőségű semmi extrát nem nyújtó termékből valamifajta státuszszimbólum lesz, valami abszolút kommerszből szimplán a neve miatt különlegesnek, egyedinek, trendinek számító, amivel akár meg is ajándékozhatja magát vagy kedvesét az ember.

Másik lehetőség, hogy egyszerűen megbukik a dolog, mint mondjuk a Dunkin Doughnuts. Ez azonban egy kis gondolkodással egyszerűen elkerülhető. A siker titka valószínűleg egy jó reklámkampány, egy hatásos médiahadjárat. Így lett világhírű egy csomó márkanév, az első teszteken állítólag ihatatlannak minősített Red Bull is. Én mindenesetre nem leszek törzsvendég, hiába sétálok el majd naponta arrafelé, nem fog majd el a vágy, hogy de jó lenne egy Starbuck's.