A kilencvenes évek második felében vetítették hazánkban a Bolygó Kapítánya című rajzfilmsorozatot. Arról szól, hogy Gaia, aki a föld lelke felébred százéves álmából, és megrökönyödik, mekkora pusztítást vittünk végbe ilyen rövid idő alatt. Ez így nem mehet tovább, így összegyűjt 5 fiatalt a világ különböző részeiről, akiknek egy-egy, az őselemek őselem(föld, víz, levegő, tűz, és a szív), hatalmát birtokló gyűrűt ad. Kombinálva az öt hatalmat a fiatalok megidézik a bolygó kapitányát, aki egy Superman-hez hasonlító repülő hős, aki felveszi a harcot a környezetszennyezés, a természet pusztítása, az állatvilág kizsákmányolása ellen.

Most kezdtem el újranézni az első évadot,  a részek többsége körülbelül úgy zajlik, hogy egy gonosz ember, vagy mutáns semmivel sem törődve hatalmas környezeti katasztrófát okozna, jönnek a planétások, hogy a gyűrűik erejével kezeljék a helyzetet, azonban gyorsan kiderül, a probléma túl nagy ahhoz, hogy egyedül elbírjanak vele, túl erős az ellenfél(van itt hörgö hanggal röhögő dagadt olajbányász, de patkányfejű savas esőt okozó mutáns és még jó héhány további főellen), így egyesítik erejüket és segítségül hívják a legszuperebb szupert, a kapitányt, aki egycsapásra véget vet a pusztításnak. Persze ez így túl egyszerű lenne, de mint a legtöbb hősnek, a kapitánynak is meg van a gyenge pontja, ha úgy tetszik személyes kriptonitja, ami nem más mint a mérgező vegyipari melléktermékek, amik elszívják az erejét. Ekkor csak tehetetlenül szenved, amit az aktuális genya elégedet hörgéssel, vagy a más jellegzetesen gonosz megnyilvánulással nyugtáz. Nem semmi, de szerencsére itt vannak a planétásaink, akik nyomban a segítségére  sietnek, és együttes erővel végül is megállítják az elenfeleket és a fenyegető természeti katasztrófát, így a rész végére visszaáll a status quo. Ami ha belegondolunk, hogy a huszadik század végén vagyunk a Földön, eléggé pocsék.

Mivel gyerekeknek szól, elég fekete-fehér a megközelítés, és a történetektől sem estem hasra, de el kell ismerni, jó, hogy vannak olyan sorozatok, amelyek a környezettudatos viselkedést propagálják a gyerekeknél. Emellett hasznos információkat is elmondanak, bemutatják, mi honnan jön, és milyen ára van. Valljuk be még sok magyar felnőtt szémára is komoly ismeretterjesztő értéke van a mesének. Ezt erősíti a részek végén lévő nagyjából kétperces blokk, ahol konkrét tippeket adnak a mindennapokra, például ha kevesebb energiát használunk fel, akkor kevesebb atomenergiára van szükség, kevesebb hulladékkal, és nem tudják zsarolni a planétásokat azzal, hogy ezt ráeresztik a világra, ha nem adják a kezükre a csodatevő gyűrűket. A blokk a hőseink szokásos "az erő a miénk" felkiáltását, "az erő a tiétek" a nézők felé célzott változatával zárja, és azzal, hogy mindenki lehet planétás, ha odafigyel. (Itt az erő "power", szóval semmi köze május negyedikéhez)

Nem tudom hányan nézték ezt a sorozatok gyermekkorukban a BME Egyetemi Zöld Kör tagjai közül, akik igazi planétások, szimplán a meggyőződésük miatt szabadidejük jó részét áldozzák a Műegyetem zöldebbé tételére, a kollégiumi szelektív gyűjtéstől kezdve, a biciklisek segítésén át a legkülönfélébb programok szervezéséig. És teszik mindezt az úgy, hogy erre az egyetem egy fillért sem szán. Meggyőződésből, tenni akarásból, de csekély anyagi leheteőségek közepette, és ez a csekély is csak egy-egy pályázat szerencsés elnyerése esetén van. A konkrét cselekvés mellett próbálják tartani a kapcsolatot a sok más zöld civil szervezettel, és a lehetőségekhez mérten propagálni magukat a médiában.

Zárójelben megjegyzem, hivatalosan jómagam is tagja vagyok a körnek, de a kevésbé aktívak közé tartozom, sőt hogy őszinte legyek lustaságom annyit enged, hogy részt vegyek a gyűléseken esetenként, és a remek társaság által tartott csapatépítéseken, ami tulajdonképpen csak buli egy jófej társasággal, akikkel világnézetem sok tekintetben egyezik. Szóval nem magamat fényezem, hanem a tényleg aktív tagokat, zárójel bezárva.

Persze, ha valami sikert érnek el akkor rögtön megjelenik az EHK, (a hallgatói képviselet) és kivenné a részét belőle. Siker pedig van, nem is egy, csak meg kell nézni a saját készítésű honlapjukat, vagy hírblogot. A legutóbbi nagy eredmény, amiből a már említett határtalan lustaságomnak hála sikerült teljesen kimaradnom az a Zöld Tanszék verseny, melynek során gondos szempontok alapján kiválasztotta a kör az egyetem leginkább környezettudatos tanszékét. Az eseményről olvassátok el a Helyi Téma tudósítását:

zagaspoint.blog.hu/media/image/helyi_tema.jpg, nagyobban.

Érdekes, nekem az elején egy kicsit bullshitnek tűnt, hogy a polimertechnika tanszék nyert, és ez talán a nem szakmabelieknek is furcsa lehet, de tény, hogy a modern technológia használata elengedhetetlen a modernkori problémák megoldásához, és a különféle műanyagok felhasználásának, újrafelhasználásának lehetőségei vagy biológiailag lebonthatóvá tételük fontos kérdések, és az ezzel foglalkozó vegyészmérnököknek is erdemes átadni a fenntartható szemléletmódot, aminek sajnos sokszor a hiányában vannak.

Összefoglalva talán annyit anélkül, hogy túlságosan ömlengenék itt, hogy örülök, hogy ismerem a kör tagjait, velük sörözhetek, dumálhatok röhögzetek, vagy éppen bosszankodhatok, vagy egy hamar véget ért sörözés után a gyűlésre odaérve lájkolhatom a posztjaimat(meg Orbán Viktort) betax laptopjáról az ő nevében. Reméljük lesz utánpótlás, és az erő továbbra is a körrel marad, és az egyetem is felnyitja egyszer a szemeit...