Méretes lóbögyörőt az összes ánuszába! Nem elég hogy itt élnek rajtunk, a zembereken, a mi adónkból fizetik a luxuskurváikat, persze számla nélkül, meg még kitudja mennyi gazságot  csinálnak. Kevés nekik, még a nappalinkba is bepofátlankodnak, idősebb pároknak még a hálószobájába is befurakodnak kérdés nélkül. De hogy még a nyaralásunkra is magukkal cipeljünk őket.

Tulajdonképp lehetne ez az EFOTT speciál#3, de ezt a címben a monotónia elkerülése végett már nem tüntetem fel. Szóval adott néhány mérnökhallgató, valamivel több bölcsészpalánta, köztük leendő történészekkel, meg néhány random 20 körüli fiatal átlag feletti(tegyük fel) intelligenciával, akik valahogy kiizzadták, (vagy szüleiket izzasztották meg), hogy eltölthessenek pár napot Orfűn egy nekik szóló fesztiválon és önfeledten szórakozzanak. Ez nagyrészt meg is történt, de a tetves kedves politikusok még itt sem hagytak békén minket.

A fesztiválon jelen volt egy csomó civil szervezet, egymás mellett a tűző napon állt vagy 70 sátor. Voltak zöldek, atomenergiát propagálók, humanisták, néhány egyetem (igazából csak a debreceniekre emlékszem konkrétan a tapsoló kezek és kirakós miatt) és jó néhány egyéb csoport akiket sikeresen ignoráltam sajnos nem jegyeztem meg. Pechünkre azonban néhány politikai párt is tiszteletét tette, köztük a szocialisták ifjúsági szervezete, a Societas, a Fidelitas és a Jobbik is.

Az első nem sok vizet zavart, konkrétan a társaságból csak én tudtam, hogy közük van a Maszop-hoz, az utóbbi kettő viszont adott témát bőven. És persze nem arról beszéltünk, milyen reménykeltő az ország helyzete most, hogy megtörtént a kétharmados forradalom, és mekkora fellendülés vár hazánkra, főleg 2011-től, amikor Viktor lesz Európa császára. A Fidesz irányába amolyan kényszerű bizakodást, reménykedést vettem ki vegyülve a baromságaik iránt hangoztatott kritikával. Az arány persze egyén kérdése volt. Azt viszont tényleg nem tudom, kik a célcsoportjai ennek a kommunikációs srtatégiának. Ennyire nem buták az emberek ugye? Tudjuk, hogy nincs könnyű dolguk, de ők is tudták, hogy nem lesz az, ezt vállalták...

Szóba került a kormányzás összes nagy média visszhangot keltett bugyutasága, a NENYi-től kezdve, az "Isten a törvényben" téma (amiben egyébként semmi gáz nincs, senkinek a vallásszabadságát nem sérti: "azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni,..." ebből bizony senki nincs kirekesztve, vagy akár alsóbbrendűnek beállítva". Ezeken leginkább viccelődtünk csak és figyeltük kinn van-a sátrokban a nyilatkozat, esetleg az ingyenes csocsóasztal pályájára ragasztva a NENYi(nem volt:)). A teljhatalom kérdésénél már lehetett azonban érezni egyesekben a feszültséget, az alkotmánybírói jelölés, a nem szimpatikus arcok gyors ütemű leváltása már elő-előhozta a sokakban ott rejlő zsigeri orbánfóbiát. A fiatalok közt amúgy sem trendi konzervatív pártra szavazni, ha a fiatalok csinálnak forradalmat, azt nem szavazófülkében teszik, és azt se felejtsük el, hogy a konzi világnézet a részünkre sokszor álszent és maradi. A viszonyt tehát inkább a szkepticizmus jellemzi, de képesek vagyunk, és szeretünk is pozitívan csalódni. Ha meg ez nem következik be akkor ugye bejön Fletó jóslata az „el lehet menni”, ,kérdés, hogy azzal ki bukna igazán nagyot.

Ott van persze a Jobbik is. És ők vannak ott igazán, brosúra a legösszeszedettebb programfüzettel, nemzeti színekben pompázva, mosolygós arccal, kedvcsinálóval a fesztiválra, amiben kulturált ereszdelahajamra szólít föl Novák Előd (élőben épp a parlamentben küldi bitófára ellenfeleit), nagy-magyarországos keresztrejtvény, és szombaton maga Vona Gábor is megjelent. Jómagam magasról tojnék erre a pártra, mert nem látom benne a szellemi potenciált. A választásokon az egyetlen cél minél több szavazat megszerzése minél több tabu ledöntésével. Ezért sokan lenácizták őket, amivel vérig sértettek rengeteg velük szimpatizáló fiatalt, akik dacból csak azért is rájuk szavaztak. Nem célom itt az egész jelenség tárgyalása, ami legjobban zavar, hogy a párt, annak ellenére, hogy tagjai a parlamentben folyamatosan bizonyítják alkalmatlanságukat, dilettantizmusukat, heves érzelmeket vált ki, pozitívakat és negatívakat egyaránt. Na a politika ott kezd igazán rossz lenni, ha érzelmi alapokra helyezzük. És emiatt kell mégis foglalkoznom velük.

Ugye az ideális ország parlamentjében szakemberek ütköztetik a véleményeiket, és végül konszenzusra jutnak, kompromisszumokat kötnek az ország érdekében. Ez persze utópia(betax mondta Vb-döntő után a '4-es villamos felé menet, én meg cinikusan kiröhögtem. Most ti röhöghettek cinikusan), de kijelöl egy irányt, nevezzük ezt, teszem azt „jó”-nak. Nos a nemzeti radikálisaink pont a másik irányban vannak a szerény véleményem szerint. Összeszedtek egy csomó szavazatot azzal, hogy cigányoztak, burkoltan zsidóztak, szidták a tőkét, a gazdasági realitások teljes figyelembevétele nélkül, a magyar öntudat megélését a történelem átírására és határrevízióra építették. A parlamentben persze tehetetlenek, de a népszerűségük még nem csökkent drasztikusan, mivel sokan azonosulni tudnak a mondanivalójukkal. Bátornak tűnnek, sőt tökösnek.

Mások szemében viszont egy kirekesztő, fasiszta, neonáci szervezet, akinek félkatonai szárnya is van. A két csoport egyik tagját sem lehet meggyőzni, befolyásolni. Utóbbiak közül néhány srác nyaralás közben szőtt arra tervet, hogy beoltják Vonát. Pedig elhihetitek, se nem tökösek, se nem nácik ők, egyszerűen egy üres niche-t foglaltak el a politikában, ehhez volt elég eszük, és ahogy eddig látom nem is lesz semmi olyanhoz, amivel akár egy parányit előremozdíthatnák az országot.

Szerencsére, és ez talán igazolja az átlag feletti intelligenciáról szóló felvetésemet, egy pillanatra sem rontotta el a politika a hangulatot, amikor kellett sikerült más témára váltani, olyanra, ami nem vált ki fölösleges izgalmakat, és jobban illik egy fesztiválhoz, ahová feltöltődni megy a keményen tanuló diák. Amúgy meg: unalmas már ez a sok politika! Ha már a közélettel akartok foglalkozni egy fesztiválon, nézzetek inkább ki egy-két szimpatikus civil szervezetet,  néha jóval értelmesebbek.