Zeneajánló következik. Nem írtam még ilyet, nem vagyok zenész, nem játszom semmilyen hangszeren. Viszont élvezni szoktam az ilyen dolgokat, és hazánkban eléggé elacsony szinten művelik. Az internetes zenei lapoknál leginkább hallgatás nélkül, esetenként külföldi cikkeket lefordítva, összeollózva mutatnak be egy-egy új albumot. A neten azonban több olyan oldal van, ahol rengeteg albumot részletesen értékelve, szórakoztatóan ajánlanak. A kedvenceim, George Stratostin(starling.rinet.ru/music/index.htm) és Mark Prindle(markprindle.com) oldala, ezeket böngészve szórakoztató leírásokat, kedvcsinálókat találhatunk ezernyi klasszikussá vált, és új albumról.
Kezdőként az egyik első kedvenc albumomról szeretnék írni ez a Beatles 1966-os Revolver című korongja, amit rengeteg bestof listán szerzett előkelő helyet. A lemez uttőrő volt hangzás és technikai megoldások szempontjából, és a dalok még ma is jól szólnak.
A Beatles erőssége ugye a három kivételes tehetségű dalszerző. A dalok nagy része itt is Lennon-McCcartney szerzeményként van feltüntetve, George Harrison 3 száma mellett. A lemez Harrison dalával, a Taxmannel kezdődik, klasszikus gitárriff, Paul zseniális szólójaszóló, basszusszólam, vicces szöveg. A másodig dal Paul-é, Eleanor Rigby, ballada a magányról, vonósnégyes kisérettel. Paul még két lassú száma is hibátlan, a Here, There Everywhere tipikus szerelmesdal, a For No One pedig talán a legdepresszívebb szövegű dal amit Mccartney valaha írt. Ezt ellensúlyozza a 2 vidám popdal, a Good Day Sunshine, és a marihónalja áldásos hatásairól született Got to Get You into My Life pörgős fúvóskiséretével. Lennon is írt egy pörgös kis dalt And Your Bird Can Sing címmel, igencsak fülbbemászó, de nem rossz értelemben.
A drogok fogyasztása ekkor már elég komoly szerepet töltött be a "fab four" életében. Lennon szinte összes dala egy csöppet elszállt. Az I'm Only Sleeping egy hangulatos dal az alvás szépségeiről, a Tomorrow Never Knows meg hangzásában úttörő dal elképesztő hangeffektek teszik igazán egyedivé, bár ezeket a modern technikával már nem lenne olyan nagy dolog reprodukálni. A Doctor Robert egy New Yorki drogdílerről szól a she said she saidnek meg csak a szövegéből idéznék:
"Who put all those things in your head? Things that make me feel that I'm mad And you're making me feel like I've never been born."
Végére is értünk a lemeznek, összesen 35 perc. Hopp majdnem kihagytam, a lemezen szerepel még a Yellow Submarine nevű sláger is, amit uyge senkinek sem kell bemutatni. Nem is tudom melyik a kedvencem, mindegyik dalt megszerettem, többet kétszer hallottam Paul Mccartney-tól élőben(ER,GTGYIML), a Blackbirds is sokat játszik közülük(TM,IWTTY,YS,SSSS).
Bár mostanában nem ez a N01., a white album és az abbey road is megelőzi, ez egy olyan album, ami még 100 év múlva is klasszikus lesz. Hogy továbbmenjek, ez volt az első olyan lemez, ami a dalok és a felvétel minőségében is tökéletes. Persze mindenki elfogult az első nagy kedvenc iránt, így én is, de az akkor is TÖRTÉNELMI TÉNY. Tessék meghallgatni! Kedvcsinálóként embedelek egy dalt:
