Az indexen olvasható, hogy az oroszok vezető napilapja kreatív megoldást ajánl a Mexikói-öbölben kialakuló katasztrófa megfékezésére. Ha követtük az eseményeket, tudjuk, hogy a British Petrol egyik fúrótornya robbant fel és süllyedt a mélybe emberi hibák sorozata miatt, aminek folytán naponta nagyjából 800000, azaz nyolcszázezer liter kőolaj ömlik az óceánba. A folt már a partokat is fenyegeti, óriási ökológiai és gazdasági károkat okoz, amiknek mértéke a gyorsuló ütemben szivárgó olaj miatt egyelőre megjósolhatatlan. Az olajfolt mérete már egy hete akkora volt, mint két megye, és növekszik. A partokat több helyen lokális égetésekkel, illetve mobil gátakkal védik, az olaj egy részét szivattyúzással távolítják el, a lebomlást levegőztetéssel, vegyszerekkel segítik.

Az orosz napilap, az indexes cikk szerint némi iróniával azt javasolja, egy az óceán fenekén végrahajtott nukleáris robbantással kéne lezárni az ömlést. Az oroszok, illetve szovjetek már többször alkalmaztak hasonló módszert a felszín alatt, bár most másfél kilométerrel az óceán felszíne alatt robbantani, és a BP is más, már említett megoldásokkal próbálkozik. 

A környezeti problémákra azonban ezen kívül is született néhány elképesztő, vagy annak tűnő terv. A jelenlegi válaszaink azon alapulnak, hogy kormányzati eszközökkel próbáljuk ösztönözni, büntetni a gazdasági szereplőket, hogy gazdasági érdekeik ellen cselekedjenek. Erre bonyolult, döcögősen működő és sokszor igazságtan jogszabályokat alkotunk, megpróbáljuk elérni, hogy a cégek anyagi kompenzációt nyújtsanak a társadalom számára, az okozott környezetkárosításért cserébe. Ezt hívják a környezetgazdaságtanban az externáliák internalizásának, magyarul a vállalat által okozott környezeti károk valós költségként való megjelenésének.

Születnek persze grandiózus tervek is egyes problémákra. A klímaváltozás megállítására például kitalálták egyes kutatók, hogy a keletkezett szén-dioxidot gyűjtsük össze, nagy nyomáson szállítsuk el kimerült földgázlelő-helyre és ott temessük el. Másik kedvenc: keverjük fel az óceánokat(hogy?), és majd a lentről feljövő tápanyag segíti a moszatok fejlődését, melyek elszaporodva többet tudnak elnyelni az anyagcseréjükhöz szükséges szén-dioxidból, életük végén azt magukkal viszik majd a mélybe. Ezt egyébként nagy mennyiségű vas hozzáadásával is segíthetjük, amit néhány cég már meg is próbált, további kibocsátási kvóta megszerzése érdekében.

Vagy nyomjunk a levegőbe a vulkáni gázokhoz hasonló kéntartalmú port. Az ugyanis csökkenti az átengedett sugárzást, így kevesebb hő jut el a földre. Az ötlet abból a megfigyelésbőr ered, hogy a nagy vulkánkitörések, például az izlandi Eyjafjöll, csökkentik a felmelegedést. Miért ne csinálhatnánk meg-ezt mi is? 

Végül a kedvencem: gyerekként mindig irigyeltem a Szaturnuszt annak szép gyűrűi miatt. csináljunk egyet magunknak, ezzel megmentve a Földet(az emberiséget, hogy pontos legyek, a Föld vígan meglenne akár 500 fokos átlaghőmérséklettel is) a globális klímaváltozástól. A gyűrű lehet alufóliából, vagy akár kis részecskékből is. Manapság nem tűnik persze kivitelezhetőnek, mert 1 kg anyag feljuttatása az űrbe 4kg arany világpiaci árába kerül.

Néhány további olvasnivaló a témában:

http://news.bbc.co.uk/2/hi/science/nature/4762720.stm

http://ecoble.com/2008/01/17/5-strange-stop-gap-solutions-to-climate-problems/

Az emberek tehát mindent megtesznek azért, hogy ne kelljen változtatniuk életmódjukon, de ez jelenleg nem járható út. Lehet, hogy egy nap valami igazán ambíciózus terv fogja megmenteni az emberiséget, de napjainkban a fenntartható fejlődés tűnik az egyetlen használható modellnek, aminek hatékonysága csak növekedni fog a kőolajkészletek fogyásával, hiszen az nem csak energiahordozó, hanem a modern világ legfontosabb nyersanyaga is.