Kicsit naplószagúbb bejegyzés következik a megszokottnál, az EFOTT-on látott koncertekről. Ha esetleg a google dobott valahogy ide kiemeltem a kedvenc együttesed nevét, csak hogy megkönnyítsem a dolgodat. Nahátszóval megvolt, jó volt, sőt marhajó. Általában tartózkodom a felkeltem, megreggeliztem, fogat mostam, szartam és lezuhanyoztam kezdetű beszámolóktól, és ezt az okos szokásomat most sem adom fel, így a fesztiválról szóló posztok tematikusak lesznek, ahogy éppen kedvem lesz leírni. Érdemes elolvasni Soldier beszámolóját is, megkímélt pár tucat perc unalmas gépeléstől. Sok témát, gondolkodni valót szedtem össze, amiket majd alkalomadtán leblogolok, többségük nem kapcsolódik szorosan a fesztiválhoz. A koncertek viszont igen, és bár egyik együttes sem képes maximális teljesítményre ilyenkor, az időkeret szűkössége és a valószínűsíthető technikai hiányosságok miatt, azért sok információt kaphatunk róluk, főleg hogy kétharmaduk tök ismeretlen volt eddig számomra.

A programfüzet a szomszédos tabon, abból fogok puskázni. Kedden a 43 fokos és IC-n eltöltött 3 óra után, és mivel a 6. tömött fesztiválbuszra fértünk csak fel, a Ladánybene 27 25. szülinapi koncertjét a sátor mellől, majd belőle hallgattam csak, de ettől függetlenül grat nekik, szép kor ez egy zenekarnak. A Babylon-Zion téma viszont sikeresen bevette magát az agyunkba, többször felmerült a héten ezután is. 

Szerdán először a Barabás Lőrinc Eklektric koncertjére látogattunk el, ami állítólag acid jazz volt, talán úgy írnám le laikusként, hogy valamiféle popzene jazzes hangzású trombitaszólókkal, csinos szőke és egy fekete énekesnővel, akik miatt azt sem vettem észre kb. fél óráig, hogy a trombitásnak hiányzik a jobb alkarja. Előkerült néhány feldolgozás is. Értékelés: pacsi. Életem első utolsó Depresszió  koncertjén eszembe jutott vajon hány tízezer hasonló szinten játszó banda létezhet a világon. Érékelés: önpofon. Éjfél körül AB/CD, AC/DC tribute, már láttam két alkalommal őket, magas szinten hozták a hangulatot, és az énekes hangja is valami elképesztő. A táncdalsátorba rakták őket, méltatlan módon Dévényi Tibi bácsi elé. Olyan volt mint egy szauna, és a kissé hosszúra nyúlt beállás és az ott totál statikusan előadott Stiff Upper Lip sem sejtetett sok jót. Aztán gyorsan megnyugodtunk, mert nagyon durva setlist következett és másfél óra kemény tombolás. Talán a negyed órás Angus Young magánszám és a gitárszóló helyett lejátszhatták volna még a Hells Bells-t, a T.N.T-t meg a Back in Black-et is, de nem panaszkodom. Minden, az ausztrál csapat zenéjét kedvelő ember számára ajánlott a banda. Pacsi. Egyébként annak ellenére, hogy emlékzenekar, sikerült becsempészniük egy kis önmegvalósítást, a Whole Lotta Rosie refrénje helyett, Hol A Bula, Rosíe-t énekeltek. Gratulálok az emberi kreativitás e remek megnyilvánulásához. Odaértünk  P.A.S.O. utolsó fél órájára is, pozitív meglepetés, kicsit ugrálós kellemes zene fúvóskisérettel. Nem valószínű hogy valaha ska fan leszek, de a csapanak azért jár a pacsi, külön köszönet a lejátszott Blur feldolgozásért, a Girls and Boys nagy kedvencem.

Szerdán Quimby-n voltam a Nagyszínpadon, vegyes tapasztalatokkal. Az eleje és az utolsó rész kifejezetten tetszett, de a közepén majdnem elaludtam. Egy 15 éves együttes nem értem, miért nem tud egy kiegyensúlyozott műsort összeállítani. A másik gond, hogy Kiss Tibi még a Most múlik pontosant is képes olyan dallamtalanul, jellegtelenül előadni, hogy a végét várod. A másik énekes és a néhol jó hangulat miatt megússza a koncert az önpofont, de semmi több. Vagy mégsem: álművészkedő fos az egész, igaz? Nem jutottam ez ügyben eddig konklúzióra. Hajnali fél kettőkor kezdődött a Géniusz, ide már egyedül kellett mennem, a társaságból mindenki aludt inkább. Kellemes, dallamos rockzene, ülés a földön, csillagok, csökkent mozgáskoordinációjú emberek. Jár a pacsi, de lehetne kicsit kevesebb a okoskodás, főleg ilyen késői órán. A srácok egyénként ingyen CD-ket is hoztak, amiért plusz egy pont jár.

Este, reggel, és lőn 3. nap és Balkan Fanatik. Józanul valószínűleg azt mondtam volna, hogy mi ez a fos, de nem voltam józan, így nem mondom. Vaslogika. Népzene+elektronika, néhol már röhejes kombinációja, de felvezetésnek jó volt a Tankcsapdához, akik hozták az elvárt szintet. Bár Egyszerű Dal nem volt, és egy csomó új számot is játszottak, a hangulatot a régi klasszikusaikkal tudták igazán felélénkíteni. Elől végig ment a pogó, amire 10 percre én is beszálltam, ennek eredménye 1 lyukas nadrág és lábfájás. Szélgép, Rock&Roll, Ez az a ház és még egy rakat sláger, amik már a gimis bulik elengedhetetlen kellékei is voltak. És végül: ki nem pacsizna le szívesen Lukács Lacival?Miután csillapítottuk emberfeletti éhségünket már majdnem fél kettő volt, és kezdett a Doors Emlékzenekar. Hatalmas ötlet volt ilyenkorra tenni, sokan voltak, mindenki a csillagokat bámulta hanyatt fekve, néhányan el is szundítottak, és közben a valaha volt leghangulatosabb együttes legjobb dalai mentek, a Hello I Love You-tól, a The End-ig kissé átdolgozva, de mégis hitelesen. Az együttes összes tagja pacsit érdemel, és az is, aki kitalálta a helyszínt.

Közeledtünk a fesztivál vége felé, amit egyre inkább sajnáltunk, és közeledünk a poszt vége felé is, amit higgyétek el már kurvára nem sajnálok. Abba bele sem gondolok, hogy meg is kell formáznom még a végén. Az utolsó nap a nagyszínpadon telt, Belga építette fel a hangulatot, sajna eléggé ritkán lehetett érteni a szöveget, de akkor vicces volt. Külön köszönet a Csillagkapus dalért és a búcsúkoncertes beszólásaikért, amelyek gyaníthatóan a Kispálnak szólnak. Következett Kowalsky meg a Vega, kellemes zenével, és elég hülye szöveggel, amiről nem tudom eldönteni, hogy mekkora része irónia. Kemény fickóknak tűnnek, de nagyon nem azok.  Nem mondom, voltak azért jó számok, úgyhogy nem húzom le őket, de gyanítom a párhuzamosan futó Guns' tribute nagyobb élmény lett volna. A fesztivált a Kispál és a Borz zárta, akiknek ez volt az utolsó koncertjük Pécs környékén. Ezt mondjuk szerintem senki sem gondolja komolyan, de nem az én dolgom. Elég lesújtó a véleményem az alter-rockról, az eddigi két Kispál koncertem is csak mérsékelt élményt jelentett, és azt sem csak az zene miatt. Ez viszont egy kifejezetten jó buli volt, hosszabb is mint a fesztivál átlag, és Lovasi is kellően be volt tépve és csinálták a show-t. Pacsi tehát a legújabb Kossuth dijasunknak(erről is azt hittem sokáig, hogy valami rossz vicc), de a tribute zenekarok szintjétől ők is messze voltak számomra.

Tanulság? Az nincs igazán, de szeretném tartani magam az általános iskolából magammal hozott. és jól bevált bevezetés, tárgyalás és befejezés struktúrához. Bárhol lehet jó koncertet csinálni, csak hozzáállástól függ, és attól, hogy sikerül-e megnyerned magadnak a közönséget. Néhány együttesnek ez nem sikerült, őket többször 10 perc után gondolkodás nélkül otthagytuk, és a karaktereket sem pazaroltam rájuk. Kezdőknek nem javasolnám, mert pontosan a kínálat nagysága miatt a közönség gyorsan szétszéledhet. Nehéz műfaj, és mondjuk ha fél évig készülsz rá, hogy húha, fellépek az efotton, előző nap este aludni sem tudsz, hatalmas csalódás lehet a lagymatag fogadtatás.