A fesztiválozót rengeteg dolog megkülönbözteti az átlagembertől. Egy szeparált populációnak tekinthető, ahol a környezet különféle fizikai-kémiai, biológiai és pszichológiai jellemzőinek hatására, a társadalomban mutatott viselkedésformák megváltoznak, és jellemző szokások alakulnak ki meglepően rövid idő alatt. A popuációt, részben beilleszkedve, nagyjából 5 napon keresztül kísértem figyelemmel és e abszolút tudományos cikk keretében osztanám meg a tapasztalataimat.

Ezek egy része már az utazásnál kialakul, hála annak, hogy a fesztiválozó szervezete a Dihidrogén-monoxidot csak legalább 5 térfogatszázalék etanollal keverve képes feldolgozni. Az állandósult véralkoholszint egyébként valószínűleg részben, vagy teljes egészében felelős a legtöbb jelenségért, de ezt mindeddig nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. Szóval a vonaton megfigyelhető viselkedés az ordítozás, éneklés és a "jagerezés". A vonatról leszédelgő egyedek ezek után csordába verődnek, és mivel ritkán rendeznek fesztiválokat pályaudvarokon, birkamód követve az élra állókat keresik a fesztiválbuszt, ami a kísérlet fő helyszínére szállítja őket.

Általában a szervezők szándékosan kevesebb buszt biztosítanak a kelleténél, teszik ezt valószínűleg a természetes szelekció erősítése miatt, a járműre feljutáshoz magas szintű életképesség szükségeltetik. Miután az összes arra méltó eljutott a fesztivál helyszínére, felállítja sátrát és kezdődhet a "buli". A buli kelléke valami tudatmódosító szer, mely lehet alkohol, a kevésbé legális "joint", de egészen érdekes dolgokat is le tudtam jegyezni. Egyes egyedek a normális ember által tejszínhab készítéséhez használt patronokból lélegzik, ezzel elérve azt az állapotot, hogy bármilyen zenére képes ugrálni. Az ilyen buli általában a végső kimerültségig tart.

Itt rátérhetünk az alvási szokásokra. Bár a legtöbb egyednek van saját bejáratú sátra, ez nem akadályozhatja meg őket abban, hogy bárhol aludjanak. A legnépszerűbbek persze a kirakott fotelek és függőágyak, de a parton és az út közepén  sem elvétve lehet alvó fesztiválozót találni. Az alvók szabad prédák a bulizók számára, fülpiszkálás, kifestés, a láb leborotválása és egyéb ötletek figyelhetők meg a kiszolgáltatott egyeden.

Az alvás addig tart, amíg reggel nem kezdenek el zajongani kellő hangerővel, ami lehet hajnali 5-től legkésőbb fél 8-ig. A következő bulizásig az időt általában az úgynevezett töketlenkedés váltja föl, amint az összeverődött kisebb csoportok, próbálnak megegyezni, hogy mit csináljanak, de ez nem sikerül nekik. A civil sátrakat és a gondolkodás igénylő feladatokat természetesen kerülik, egyedül a Jobbik-sátornál található nagyobb denzitás, ebből logikusan következik, hogy utóbbi nem igényel semmiféle gondolkodást. A töketlenkedés az első fesztiválozókat még néha zavarja, de aztán ők is megszokják a számukra édes céltalan tengődést.

A pontosabb megismeréshez további kutatásokra van szükség több területen is(pl. kapcsolatteremtés az egyedek közt), így jövőre valószínűleg folytatom ezt a kísérletet, ha épp nem turnézik valami normális együttes a közelben.