...gyár. Nem túlzás, ez  legjobb nyári meló ami létezik. Nyilván(remélem) tudjátok már rólam, hogy szeretek mindig nyitott szemmel járni a világban, és arról amit látok levonni valami általánosabb következtetést. Nem biztos, hogy ez most fog sikerülni, azt sem tudom miről fogok írni ebben a posztban de valami csak kisül belőle.

Csőgyár... haver nőjének apjáé Csepelen. Válság volt, majdnem csődbe mentek, most kicsit több a munka, de állandóra nem mer fölvenni embereket. Az óvatosság érthető, főleg, hogy nem nagyon szeret kírúgdosni senkit. Nekem szakmai gyakorlat, amiről már posztoltam egy tartalmasat (pont amennyire megérdemli), így csak vasárnap csatlakozhattam, de Dani és Gálos, munkásnevük Nándor és Norbert egész héten itt húzták az igát. Mindannyian egyetemisták, elég távol áll tőlünk a korai kelés, de megoldottuk. Van egy hangulata persze hajnalban a HÉV-en ülni, a fejem ilyenkor üdítően üres, a gondolataim még az ágyban maradtak, éppen a másik oldalukra fordulnak. Gyorsan megérkezünk a csepeli gyártelepre, ami egykor negyvenezer kétkezi munkásnak volt a gyűjtőhelye, állítólag reggelenként alig lehetett haladni a tömegben. Bár lehetséges, hogy csak a hétvége miatt, de most teljesen kihaltnak tűnik a hely, ahogy a tulaj Mercédeszén valami progrockot hallgatva haladunk...

Csőgyár.... fizikai munka, csináltam már ilyet, de remélhetőleg nem ebből fogok megélni. Az idő gyorsan megy persze, a megszokott poénok megalapozzák a hangulatot. Aztán megismerjük a helyieket. Respect egyébként a tulajdonosnak több okból is. Először is, a dolgozók többsége totál idióta nem egy zseni. Ezért szar vállalkozni (ma itthon), hiába keresel mondjuk jól, nem marad időd élvezni, az emberek vagy alkalmatlanok, vagy ha okosak, akkor megbízhatatlanok, így neked kell rohangálni, irányítani folyamatosan. Másik ok a tiszteletre az agyvérzésen átesett munkás megtartása. Egy ilyen embernek a munka hatalmas motivációt adhat, nagyobbat, mint bármilyen képzeletbeli lény. És igyekszik is. Nem úgy mind a fiatal diszkósok, akiknél átlagban 2:1 a figyeljük a másikat, ahogy szenved miközben cigizünk-mun ka arány. Az ilyen embereket szelektálja ki a természet, könyörgöm. Szundi a legnagyobb, kb egy órán keresztül a főnököt szidja, a lányát meg dugná. Norbert csak vigyorog, aztán a nem tudom tovább maganban tartani ,és kinyögöm, hogy az ő barátnője Anikó. Onnantól kezdve segített is nekünk Szundi barátunk. Hát legalább az életösztön nem hiányzik belőle, talán nem fogja túllőni magát egy legalja DJ fellépésén a legközelebbi diszkóban. Talán. Nagyjából ez volt a...

Csőgyár... hazafelé már gyalog megyünk Norberttel a teljesen elhagyatottnak tűnő gyártelepen, és leülünk egy italra a színesfém utcai sörözőben. A fizikai munka kellemes fáradtsággal tölt el, endorfinok, mint tudjuk, a sör csak rásegít. A munkás nagy pillanata ez.