Nemrég olvastam, hogy minden egy magyar ember évente 14 liter tiszta szeszt fogyaszt el. Mint tudjuk, a tiszta szesz 96 térfogat százalékos etanol, ez a desztillációval előállítható legtöményebb oldat, mivel az alkohol-víz elegy azeotrópot képez...  Huh ezt inkább át is húzom, ne ijedjen meg senki, nem lesz itt kémiaóra, és az ország egészségügyi állapotáért sem fogok aggódni, a durva statisztika ellenére sem. Nem az én dolgom ez most. Ez a 14 liter tiszta szesz ugyanis majd 300 liter sör, 140 liter bor, vagy 30 liter "tömény". És ez bizony mindenkit beleszámolva jön ki a csecsemőktől az antialkoholistákon át a nyugdíjasokig. Most írhatnám, hogy ez milyen sok, és mennyire elszomorító és veszélyes, jelzi az ország siralmas helyzetét és a többi, és a többi.

Amire rá szeretnék mutatni, az az ebben rejlő óriási lehetőség. Nem semmi piakvóta szakadt a fejünkre, és ezért semmit nem kellett tennünk. Itt van még egy dolog, amire ha büszkék nem is lehetünk, felfoghatjuk úgy, mint magyarságunk egy erős kohéziós ereje, szinte hazafias kötelesség. Az már csak rajtunk múlik, hogyan élünk a ránk szakadt alkohol kerettel. A társaság jórészt sörözős, de évi 300 liter sör rengeteg, valószínűtlennek tűnik, hogy folyadékszükségletünk bő negyedét folyékony kenyér formájában nyeljük le. A nyár végére egy picit talán rá is untunk...

Na jó, ez azért erős költői túlzás volt. Egyszerűen úgy éreztünk, nem ártana egy kis változatosság. Kapóra jött a Budafoki Borfesztivál, ahol Diaz is klarinétszólózik a helyi fúvósegyletben. Szóval kollektív zarándokút, tapvihar barátunk tiszteletére, majd beszereztünk kóstolópoharakat, utána a belevalót is. Ritkán borozom, még ritkábban kóstolok, sokkal inkább fröccsözök, sőt még az is előfordul bizony, hogy kólát töltök hozzá. Arra azért már rájöttem, hogy leginkább a száraz fehérbort kedvelem, de jöhet rosé és vörös is hangulatfüggően. A minőségről el tudom dönteni, hogy jó, iható, szódával elmegy, vagy teljesen ihatatlan a jelentkező.A kóstolás technikájáról hallott ellentmondásos információkkal felvértezve sikerült jó néhány bort megízlelni. Azt nem állítom, hogy nagy fejlődésen mentem keresztül borkultúra szempontjából, de tanultam néhány trükköt. Lehet, hogy persze baromság, hogy rá kell harapni a borra, de működni látszott a dolog.

Nem csak ez működött, hanem az egész este. Bizony jó bort iszik a magyar, közben barátkozik, töki pompost eszik, táncol magyar, zsidó népzenére (népzene-feldolgozásra, hogy korrekt legyek), indie-re csápol. És annyira megtetszik neki, hogy eldönti, ezentúl rendszeres vendége lesz különböző borfesztiváloknak, és nyitott a finom borokra hazája minden tájáról.