Zaga a világról

 Szombat óta a Proud Mary megy a fejemben. A hetvenes években írta a Creedence Clearwater Revival együttes kreatív agya, John Fogerty, és azóta számtalan feldolgozása született, hogy csak a legnagyobbat említsem, maga Elvis tett oda egyik turnéján egy felejthetetlen verziót, de Tina Turner is elénekelte jó párszor. Egyszerűen hibátlan ez a dal a maga egyszerűségében, de igazán akkor üt, ha élőben hallja az ember. Sokat gondolkozom azon, milyen jó is lenne lemenni egy belvárosi klubba a haverokkal, bedobni néhány sört, majd egy dögös koncerten hallani a kedvenc zenéimet. Utána lehetne tovább élni az átlag fiatal életét, alkohollal, gyrossal, éjszakai buszon zötykölődéssel stb, de sajnos 2010-ben a klasszikus rock és a blues már nem eladható termék, a modern britpop és az elektronikus zene uralja a mainstream-et, a lázadó fiatalságnak meg ott van egy csomó, tőlem teljesen távol álló stílus. Nekem pedig nincs más választásom, mint betagozódni, ha bármilyen közösségi életet szeretnék élni. 

Várjunk csak! Azért mégsem ennyire aggasztó a helyzet. Mindig van néhány együttes, akik megpróbálják a köztudatban tartani ezeket az általam igencsak nagyra becsült zenéket. Többjükről már írtam is a blogon. A mostani bejegyzés két ilyen bandáról szól, akiket szombaton láttam, mit ad Isten egy belvárosi klubban, méghozzá haverok és sör társaságában. Közel a mennyország, ugye? Persze lehetnénk szkeptikusak, hogy, aki igazán tud zenélni, az nem fog ilyen zenéket játszani  hiszen ebben nincs pénz, meg hogy úgysem lesz közönség, legfeljebb pár középkorú pocakos férfi és túlsminkelt párja követi a lezüllött hobbizenészek lagymatag produkcióját. De higgyétek el, sem a Betli Blues Band, sem, a blogon már visszatérőnek számító BluesN'Trogers koncertjén sem fogod a társadalomba beilleszkedni képtelen UFO-nak érezni magad. Buli ez a javából, azzal a különbséggel, hogy a zene is odabasz. Igazából már kétszer láttam őket egymás után zenélni, de csak mostanra győztem meg magam, hogy nem csak egyszeri kivétel, hanem már-már axióma, aminek a blogon is helye kell hogy legyen.

A Betli elejét, egy Andersenes méter sör miatt lekéstük, de amit láttunk tőlük az ismét meggyőző volt. Herflin egy gimis évfolyamtárs, basszeron egy fizikus, akivel sok sör után is megoszthatom a tudományos elméleteimet, és még ki sem röhög emiatt. Jah, és az átlagéletkor alig több, mint 20 év, senki sem fog itt lezüllött zenészeket látni. Csak saját dalokat, amiket dallamos herfliszólók, kellően kemény gitárok tartanak egyben.

A trógerekről már múltkor is írtam, és látszott, hogy megvan bennük az, ami kell egy jó bandához. Kreatív, mégis megbízható gitárosok, egy klasszis dobos, zseniális herflis, no meg persze a tapasztalatot is képviselendő, az együttest összetartó két ember, a basszusgitáros, és az énekes-frontember. Akkor azt írtam, hogy, látszik, színpadra termettek, és szép jövő elé néznek, csupán össze kell rázódniuk. Általában nem lepődöm meg, ha igazam van, de el kell ismernem, arra én sem gondoltam, hogy ez röpke 3 hónap alatt sikerül összehozniuk. És igen, ők tehetnek róla, hogy a Proud Mary napok óta a fejemben van. A repertoár bővült ZZ Top, Stones és egyéb pörgős dalokkal, amik egy pillanatra sem hagyják leülni a show-t. Külön öröm számomra, hogy Dani haverom megmutatta az énektehetségét egy "Like a Rolling Stone" erejéig, az időközben befutott betax pedig a tánctudásával szórakoztatta a nagyérdeműt. 

Mondhatnátok, hogy csak elfogult vagyok, de megint csak hatalmasat tévednétek. A közönség ugyanis alig engedte le a fiúkat, a ráadásblokk majdnem fél órán át tartott. Nem rossz, mi? Az este nekem persze nem ért itt véget, de úgysem vagytok kíváncsiak a részletekre. Jó buli, ahol olyan zene van, amit igazán szeretek? És még nyugdíjasok sem lépnek a lábamra? Ez a Stoned megszűnése óta nagyon nehezen elérhetőnek tűnt. Mostmár nem az, és ezt meg tudom becsülni, és nagy öröm, hogy van igény is a jó élő zenére. És ahogy "Big wheels keep on turning", a koncertek sora is folytatódik, legközelebb 28-án lesznek a fiúk, több másik bandával egy fergeteges előszilveszteri blues-partin.