Rázós hét
Címkék: tudomány egyetem érdekesség | 2010.05.16. 14:20
|Utolsó tanítási hét volt az egyetemen, számtalan zh-val, azt sem tudtam, hol vagyok. A pénteki környezeti eljárástan(születési neve: vegyipari műveletek) gyakorlati pót(-pót)on nem kevesebb múlott, mint fél év csúszás, szóval az átlagosnál idegesebb is voltam miatta. Szerencsére még aznap kijavították, és egy csodálatos kettő és feles osztályzattal sikerült teljesítenem, bár a közösségi szellem is közrejátszott ebben. Ironikus, hogy pont az esőcseppek ülepedési sebességét kellett kiszámolni, amit aztán hazafelé jól pofámba is kaptam. Terápiás kajaként Kentucky sült csirkét vettem magamnak, Sanders ezredes 11 fűszere egy kicsit visszahozta az életkedvemet, de az esti programomat ennek ellenére átaludtam.
Rájöttem félek megfogni a fémből készült tárgyakat az utcán, mivel attól tartok, hogy megráznak. Az egész arra vezethető vissza, hogy a feltöltődött bevásárlókocsik többször okoztak kellemetlen meglepetést, akár látható szikrákat is produkáltak. Érdekesség, hogy egy kocsi több tízezer voltot képes "tárolni". Szerencsére az áramerősség kicsi, így nem szabadulnak föl nagy energiák. A problémát egyébként már megoldották egy kis, a földre érő fém lánccal, amit rázós trolibuszokon is alkalmaznak.
Amivel még tartozom: még vasárnap hajnalban történ egy másik rázós dolog. Reggel 5-kor felébredtem, és mivel semmi kaja nem volt otthon, lementem egy éjjelnappaliba. Hazafelé mp3 lejátszóval a fülemben, kiflivel kőrözöttet tunkolva egy srác(inkább csávó) az időt kérdezte tőlem. Elkövettem egy nagy hibát, megnéztem a telefonomon. Általában megmondom, hogy mennyi volt az idő, amikor legutóbb megnéztem, és határozottan megyek tovább a dolgomra. Na ugye a reggeli óra, és a figyelmem megosztottsága miatt nem voltam elég határozott. Amikor megnéztem, úgy vettem észre, hogy valami mozdulatot tesz, erre hirtelen ösztönösen hátraugrottam. A gyerek egy kicsit meglepett volt, meg még aznapos is és csak annyit kérdezett: "azt hiszed bántani akarlak?". Szal elég ciki volt, de adaptálódva a helyzethez, azért sikerült kezelni a dolgot, és elkerülni, hogy pont amiatt kezdjen verekedni meg, mert megsértettem.
Folytatás következik...