Nyáron igencsak népszerűek ezek a strandpapucsok, sok turista és nem turista a strandról hazatérve Pesten is ebben jár. Holnap megyünk Efott-ra, így gondoltam én is beszerzek egyet, ami majd jól mutat a tóparton a szekrény legmélyéről előkapart virágos rövidgatyámmal. Hát igen, az élet szép, főleg amikor nyaralni megy az ember.

Az viszont hamar kiderült, hogy az említett lábbeli teljes mértékben alkalmatlan a normális sétára, külön technikája van a benne járásnak. Már mentem vele pár kört a lakásban, de a mozgáskoordinációm leginkább még egy trolléhoz hasonlít, és nem tartom valószínűnek a komolyabb pozitív változást ilyen téren. Nem értem élő ember hogyan tud ezekben naphosszat sétálni a városban. Arról nem is beszélve, hogy Budapest azért eléggé mocskos város, a koszréteg a papucson elég gyorsan állandósul, ami nem túl higiénikus. Részemről maradok a zárt cipőnél.

No mindegy, ez a téma nem ér meg több karaktert, és nem bírom ki hogy ne örömködjek az index-címlapos szereplésemnek. Szeretnék köszönetet mondani kedvenc postásomnak, hogy kissé spicces volt péntek délután(hehe), így ötletet adott a cikkhez. Péntek este hattól kb másnap reggel tízig voltam kint, legalábbis addig jöttek a látogatók. Külön megtiszteltetésnek érzem, hogy az első 3 órát egyik blogger példaképem, Tóta W. Árpád alatt két sorral töltöttem el.(az a paraguayi modell sem csúnya)

Az egész blogolás célja szamomra az, hogy az aktuális "mi bassza a csőröm"(©Soldier) témákhoz hosszászólásokat kapjak. Egy-egy komment néha olyan infókat, meglátásokat tartalmazhat, amik adott esetben teljesen megváltoztathatják a témához való viszonyomat. Sajna aki csak véletlenül idetalál, az nagyon ritkán mondja el a véleményét, és sokszor az állandó kommentezőim is lustálkodnak. 

Most jövő hétfőig Orfűn tengek-lengek majd, remélem gazgag élménybeszámolókkal térek haza, de addig sem maradtok bejegyzés nélkül, szóval  érdemes felnézni a blogra, és  a véleményetekre is kiváncsi vagyok:)