Zaga a világról

  Méretes lóbögyörőt az összes ánuszába! Nem elég hogy itt élnek rajtunk, a zembereken, a mi adónkból fizetik a luxuskurváikat, persze számla nélkül, meg még kitudja mennyi gazságot  csinálnak. Kevés nekik, még a nappalinkba is bepofátlankodnak, idősebb pároknak még a hálószobájába is befurakodnak kérdés nélkül. De hogy még a nyaralásunkra is magukkal cipeljünk őket.

Tulajdonképp lehetne ez az EFOTT speciál#3, de ezt a címben a monotónia elkerülése végett már nem tüntetem fel. Szóval adott néhány mérnökhallgató, valamivel több bölcsészpalánta, köztük leendő történészekkel, meg néhány random 20 körüli fiatal átlag feletti(tegyük fel) intelligenciával, akik valahogy kiizzadták, (vagy szüleiket izzasztották meg), hogy eltölthessenek pár napot Orfűn egy nekik szóló fesztiválon és önfeledten szórakozzanak. Ez nagyrészt meg is történt, de a tetves kedves politikusok még itt sem hagytak békén minket.

A fesztiválon jelen volt egy csomó civil szervezet, egymás mellett a tűző napon állt vagy 70 sátor. Voltak zöldek, atomenergiát propagálók, humanisták, néhány egyetem (igazából csak a debreceniekre emlékszem konkrétan a tapsoló kezek és kirakós miatt) és jó néhány egyéb csoport akiket sikeresen ignoráltam sajnos nem jegyeztem meg. Pechünkre azonban néhány politikai párt is tiszteletét tette, köztük a szocialisták ifjúsági szervezete, a Societas, a Fidelitas és a Jobbik is.

Az első nem sok vizet zavart, konkrétan a társaságból csak én tudtam, hogy közük van a Maszop-hoz, az utóbbi kettő viszont adott témát bőven. És persze nem arról beszéltünk, milyen reménykeltő az ország helyzete most, hogy megtörtént a kétharmados forradalom, és mekkora fellendülés vár hazánkra, főleg 2011-től, amikor Viktor lesz Európa császára. A Fidesz irányába amolyan kényszerű bizakodást, reménykedést vettem ki vegyülve a baromságaik iránt hangoztatott kritikával. Az arány persze egyén kérdése volt. Azt viszont tényleg nem tudom, kik a célcsoportjai ennek a kommunikációs srtatégiának. Ennyire nem buták az emberek ugye? Tudjuk, hogy nincs könnyű dolguk, de ők is tudták, hogy nem lesz az, ezt vállalták...

Szóba került a kormányzás összes nagy média visszhangot keltett bugyutasága, a NENYi-től kezdve, az "Isten a törvényben" téma (amiben egyébként semmi gáz nincs, senkinek a vallásszabadságát nem sérti: "azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni,..." ebből bizony senki nincs kirekesztve, vagy akár alsóbbrendűnek beállítva". Ezeken leginkább viccelődtünk csak és figyeltük kinn van-a sátrokban a nyilatkozat, esetleg az ingyenes csocsóasztal pályájára ragasztva a NENYi(nem volt:)). A teljhatalom kérdésénél már lehetett azonban érezni egyesekben a feszültséget, az alkotmánybírói jelölés, a nem szimpatikus arcok gyors ütemű leváltása már elő-előhozta a sokakban ott rejlő zsigeri orbánfóbiát. A fiatalok közt amúgy sem trendi konzervatív pártra szavazni, ha a fiatalok csinálnak forradalmat, azt nem szavazófülkében teszik, és azt se felejtsük el, hogy a konzi világnézet a részünkre sokszor álszent és maradi. A viszonyt tehát inkább a szkepticizmus jellemzi, de képesek vagyunk, és szeretünk is pozitívan csalódni. Ha meg ez nem következik be akkor ugye bejön Fletó jóslata az „el lehet menni”, ,kérdés, hogy azzal ki bukna igazán nagyot.

Ott van persze a Jobbik is. És ők vannak ott igazán, brosúra a legösszeszedettebb programfüzettel, nemzeti színekben pompázva, mosolygós arccal, kedvcsinálóval a fesztiválra, amiben kulturált ereszdelahajamra szólít föl Novák Előd (élőben épp a parlamentben küldi bitófára ellenfeleit), nagy-magyarországos keresztrejtvény, és szombaton maga Vona Gábor is megjelent. Jómagam magasról tojnék erre a pártra, mert nem látom benne a szellemi potenciált. A választásokon az egyetlen cél minél több szavazat megszerzése minél több tabu ledöntésével. Ezért sokan lenácizták őket, amivel vérig sértettek rengeteg velük szimpatizáló fiatalt, akik dacból csak azért is rájuk szavaztak. Nem célom itt az egész jelenség tárgyalása, ami legjobban zavar, hogy a párt, annak ellenére, hogy tagjai a parlamentben folyamatosan bizonyítják alkalmatlanságukat, dilettantizmusukat, heves érzelmeket vált ki, pozitívakat és negatívakat egyaránt. Na a politika ott kezd igazán rossz lenni, ha érzelmi alapokra helyezzük. És emiatt kell mégis foglalkoznom velük.

Ugye az ideális ország parlamentjében szakemberek ütköztetik a véleményeiket, és végül konszenzusra jutnak, kompromisszumokat kötnek az ország érdekében. Ez persze utópia(betax mondta Vb-döntő után a '4-es villamos felé menet, én meg cinikusan kiröhögtem. Most ti röhöghettek cinikusan), de kijelöl egy irányt, nevezzük ezt, teszem azt „jó”-nak. Nos a nemzeti radikálisaink pont a másik irányban vannak a szerény véleményem szerint. Összeszedtek egy csomó szavazatot azzal, hogy cigányoztak, burkoltan zsidóztak, szidták a tőkét, a gazdasági realitások teljes figyelembevétele nélkül, a magyar öntudat megélését a történelem átírására és határrevízióra építették. A parlamentben persze tehetetlenek, de a népszerűségük még nem csökkent drasztikusan, mivel sokan azonosulni tudnak a mondanivalójukkal. Bátornak tűnnek, sőt tökösnek.

Mások szemében viszont egy kirekesztő, fasiszta, neonáci szervezet, akinek félkatonai szárnya is van. A két csoport egyik tagját sem lehet meggyőzni, befolyásolni. Utóbbiak közül néhány srác nyaralás közben szőtt arra tervet, hogy beoltják Vonát. Pedig elhihetitek, se nem tökösek, se nem nácik ők, egyszerűen egy üres niche-t foglaltak el a politikában, ehhez volt elég eszük, és ahogy eddig látom nem is lesz semmi olyanhoz, amivel akár egy parányit előremozdíthatnák az országot.

Szerencsére, és ez talán igazolja az átlag feletti intelligenciáról szóló felvetésemet, egy pillanatra sem rontotta el a politika a hangulatot, amikor kellett sikerült más témára váltani, olyanra, ami nem vált ki fölösleges izgalmakat, és jobban illik egy fesztiválhoz, ahová feltöltődni megy a keményen tanuló diák. Amúgy meg: unalmas már ez a sok politika! Ha már a közélettel akartok foglalkozni egy fesztiválon, nézzetek inkább ki egy-két szimpatikus civil szervezetet,  néha jóval értelmesebbek.

 A fesztiválozót rengeteg dolog megkülönbözteti az átlagembertől. Egy szeparált populációnak tekinthető, ahol a környezet különféle fizikai-kémiai, biológiai és pszichológiai jellemzőinek hatására, a társadalomban mutatott viselkedésformák megváltoznak, és jellemző szokások alakulnak ki meglepően rövid idő alatt. A popuációt, részben beilleszkedve, nagyjából 5 napon keresztül kísértem figyelemmel és e abszolút tudományos cikk keretében osztanám meg a tapasztalataimat.

Ezek egy része már az utazásnál kialakul, hála annak, hogy a fesztiválozó szervezete a Dihidrogén-monoxidot csak legalább 5 térfogatszázalék etanollal keverve képes feldolgozni. Az állandósult véralkoholszint egyébként valószínűleg részben, vagy teljes egészében felelős a legtöbb jelenségért, de ezt mindeddig nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. Szóval a vonaton megfigyelhető viselkedés az ordítozás, éneklés és a "jagerezés". A vonatról leszédelgő egyedek ezek után csordába verődnek, és mivel ritkán rendeznek fesztiválokat pályaudvarokon, birkamód követve az élra állókat keresik a fesztiválbuszt, ami a kísérlet fő helyszínére szállítja őket.

Általában a szervezők szándékosan kevesebb buszt biztosítanak a kelleténél, teszik ezt valószínűleg a természetes szelekció erősítése miatt, a járműre feljutáshoz magas szintű életképesség szükségeltetik. Miután az összes arra méltó eljutott a fesztivál helyszínére, felállítja sátrát és kezdődhet a "buli". A buli kelléke valami tudatmódosító szer, mely lehet alkohol, a kevésbé legális "joint", de egészen érdekes dolgokat is le tudtam jegyezni. Egyes egyedek a normális ember által tejszínhab készítéséhez használt patronokból lélegzik, ezzel elérve azt az állapotot, hogy bármilyen zenére képes ugrálni. Az ilyen buli általában a végső kimerültségig tart.

Itt rátérhetünk az alvási szokásokra. Bár a legtöbb egyednek van saját bejáratú sátra, ez nem akadályozhatja meg őket abban, hogy bárhol aludjanak. A legnépszerűbbek persze a kirakott fotelek és függőágyak, de a parton és az út közepén  sem elvétve lehet alvó fesztiválozót találni. Az alvók szabad prédák a bulizók számára, fülpiszkálás, kifestés, a láb leborotválása és egyéb ötletek figyelhetők meg a kiszolgáltatott egyeden.

Az alvás addig tart, amíg reggel nem kezdenek el zajongani kellő hangerővel, ami lehet hajnali 5-től legkésőbb fél 8-ig. A következő bulizásig az időt általában az úgynevezett töketlenkedés váltja föl, amint az összeverődött kisebb csoportok, próbálnak megegyezni, hogy mit csináljanak, de ez nem sikerül nekik. A civil sátrakat és a gondolkodás igénylő feladatokat természetesen kerülik, egyedül a Jobbik-sátornál található nagyobb denzitás, ebből logikusan következik, hogy utóbbi nem igényel semmiféle gondolkodást. A töketlenkedés az első fesztiválozókat még néha zavarja, de aztán ők is megszokják a számukra édes céltalan tengődést.

A pontosabb megismeréshez további kutatásokra van szükség több területen is(pl. kapcsolatteremtés az egyedek közt), így jövőre valószínűleg folytatom ezt a kísérletet, ha épp nem turnézik valami normális együttes a közelben.

  Kicsit naplószagúbb bejegyzés következik a megszokottnál, az EFOTT-on látott koncertekről. Ha esetleg a google dobott valahogy ide kiemeltem a kedvenc együttesed nevét, csak hogy megkönnyítsem a dolgodat. Nahátszóval megvolt, jó volt, sőt marhajó. Általában tartózkodom a felkeltem, megreggeliztem, fogat mostam, szartam és lezuhanyoztam kezdetű beszámolóktól, és ezt az okos szokásomat most sem adom fel, így a fesztiválról szóló posztok tematikusak lesznek, ahogy éppen kedvem lesz leírni. Érdemes elolvasni Soldier beszámolóját is, megkímélt pár tucat perc unalmas gépeléstől. Sok témát, gondolkodni valót szedtem össze, amiket majd alkalomadtán leblogolok, többségük nem kapcsolódik szorosan a fesztiválhoz. A koncertek viszont igen, és bár egyik együttes sem képes maximális teljesítményre ilyenkor, az időkeret szűkössége és a valószínűsíthető technikai hiányosságok miatt, azért sok információt kaphatunk róluk, főleg hogy kétharmaduk tök ismeretlen volt eddig számomra.

A programfüzet a szomszédos tabon, abból fogok puskázni. Kedden a 43 fokos és IC-n eltöltött 3 óra után, és mivel a 6. tömött fesztiválbuszra fértünk csak fel, a Ladánybene 27 25. szülinapi koncertjét a sátor mellől, majd belőle hallgattam csak, de ettől függetlenül grat nekik, szép kor ez egy zenekarnak. A Babylon-Zion téma viszont sikeresen bevette magát az agyunkba, többször felmerült a héten ezután is. 

Szerdán először a Barabás Lőrinc Eklektric koncertjére látogattunk el, ami állítólag acid jazz volt, talán úgy írnám le laikusként, hogy valamiféle popzene jazzes hangzású trombitaszólókkal, csinos szőke és egy fekete énekesnővel, akik miatt azt sem vettem észre kb. fél óráig, hogy a trombitásnak hiányzik a jobb alkarja. Előkerült néhány feldolgozás is. Értékelés: pacsi. Életem első utolsó Depresszió  koncertjén eszembe jutott vajon hány tízezer hasonló szinten játszó banda létezhet a világon. Érékelés: önpofon. Éjfél körül AB/CD, AC/DC tribute, már láttam két alkalommal őket, magas szinten hozták a hangulatot, és az énekes hangja is valami elképesztő. A táncdalsátorba rakták őket, méltatlan módon Dévényi Tibi bácsi elé. Olyan volt mint egy szauna, és a kissé hosszúra nyúlt beállás és az ott totál statikusan előadott Stiff Upper Lip sem sejtetett sok jót. Aztán gyorsan megnyugodtunk, mert nagyon durva setlist következett és másfél óra kemény tombolás. Talán a negyed órás Angus Young magánszám és a gitárszóló helyett lejátszhatták volna még a Hells Bells-t, a T.N.T-t meg a Back in Black-et is, de nem panaszkodom. Minden, az ausztrál csapat zenéjét kedvelő ember számára ajánlott a banda. Pacsi. Egyébként annak ellenére, hogy emlékzenekar, sikerült becsempészniük egy kis önmegvalósítást, a Whole Lotta Rosie refrénje helyett, Hol A Bula, Rosíe-t énekeltek. Gratulálok az emberi kreativitás e remek megnyilvánulásához. Odaértünk  P.A.S.O. utolsó fél órájára is, pozitív meglepetés, kicsit ugrálós kellemes zene fúvóskisérettel. Nem valószínű hogy valaha ska fan leszek, de a csapanak azért jár a pacsi, külön köszönet a lejátszott Blur feldolgozásért, a Girls and Boys nagy kedvencem.

Szerdán Quimby-n voltam a Nagyszínpadon, vegyes tapasztalatokkal. Az eleje és az utolsó rész kifejezetten tetszett, de a közepén majdnem elaludtam. Egy 15 éves együttes nem értem, miért nem tud egy kiegyensúlyozott műsort összeállítani. A másik gond, hogy Kiss Tibi még a Most múlik pontosant is képes olyan dallamtalanul, jellegtelenül előadni, hogy a végét várod. A másik énekes és a néhol jó hangulat miatt megússza a koncert az önpofont, de semmi több. Vagy mégsem: álművészkedő fos az egész, igaz? Nem jutottam ez ügyben eddig konklúzióra. Hajnali fél kettőkor kezdődött a Géniusz, ide már egyedül kellett mennem, a társaságból mindenki aludt inkább. Kellemes, dallamos rockzene, ülés a földön, csillagok, csökkent mozgáskoordinációjú emberek. Jár a pacsi, de lehetne kicsit kevesebb a okoskodás, főleg ilyen késői órán. A srácok egyénként ingyen CD-ket is hoztak, amiért plusz egy pont jár.

Este, reggel, és lőn 3. nap és Balkan Fanatik. Józanul valószínűleg azt mondtam volna, hogy mi ez a fos, de nem voltam józan, így nem mondom. Vaslogika. Népzene+elektronika, néhol már röhejes kombinációja, de felvezetésnek jó volt a Tankcsapdához, akik hozták az elvárt szintet. Bár Egyszerű Dal nem volt, és egy csomó új számot is játszottak, a hangulatot a régi klasszikusaikkal tudták igazán felélénkíteni. Elől végig ment a pogó, amire 10 percre én is beszálltam, ennek eredménye 1 lyukas nadrág és lábfájás. Szélgép, Rock&Roll, Ez az a ház és még egy rakat sláger, amik már a gimis bulik elengedhetetlen kellékei is voltak. És végül: ki nem pacsizna le szívesen Lukács Lacival?Miután csillapítottuk emberfeletti éhségünket már majdnem fél kettő volt, és kezdett a Doors Emlékzenekar. Hatalmas ötlet volt ilyenkorra tenni, sokan voltak, mindenki a csillagokat bámulta hanyatt fekve, néhányan el is szundítottak, és közben a valaha volt leghangulatosabb együttes legjobb dalai mentek, a Hello I Love You-tól, a The End-ig kissé átdolgozva, de mégis hitelesen. Az együttes összes tagja pacsit érdemel, és az is, aki kitalálta a helyszínt.

Közeledtünk a fesztivál vége felé, amit egyre inkább sajnáltunk, és közeledünk a poszt vége felé is, amit higgyétek el már kurvára nem sajnálok. Abba bele sem gondolok, hogy meg is kell formáznom még a végén. Az utolsó nap a nagyszínpadon telt, Belga építette fel a hangulatot, sajna eléggé ritkán lehetett érteni a szöveget, de akkor vicces volt. Külön köszönet a Csillagkapus dalért és a búcsúkoncertes beszólásaikért, amelyek gyaníthatóan a Kispálnak szólnak. Következett Kowalsky meg a Vega, kellemes zenével, és elég hülye szöveggel, amiről nem tudom eldönteni, hogy mekkora része irónia. Kemény fickóknak tűnnek, de nagyon nem azok.  Nem mondom, voltak azért jó számok, úgyhogy nem húzom le őket, de gyanítom a párhuzamosan futó Guns' tribute nagyobb élmény lett volna. A fesztivált a Kispál és a Borz zárta, akiknek ez volt az utolsó koncertjük Pécs környékén. Ezt mondjuk szerintem senki sem gondolja komolyan, de nem az én dolgom. Elég lesújtó a véleményem az alter-rockról, az eddigi két Kispál koncertem is csak mérsékelt élményt jelentett, és azt sem csak az zene miatt. Ez viszont egy kifejezetten jó buli volt, hosszabb is mint a fesztivál átlag, és Lovasi is kellően be volt tépve és csinálták a show-t. Pacsi tehát a legújabb Kossuth dijasunknak(erről is azt hittem sokáig, hogy valami rossz vicc), de a tribute zenekarok szintjétől ők is messze voltak számomra.

Tanulság? Az nincs igazán, de szeretném tartani magam az általános iskolából magammal hozott. és jól bevált bevezetés, tárgyalás és befejezés struktúrához. Bárhol lehet jó koncertet csinálni, csak hozzáállástól függ, és attól, hogy sikerül-e megnyerned magadnak a közönséget. Néhány együttesnek ez nem sikerült, őket többször 10 perc után gondolkodás nélkül otthagytuk, és a karaktereket sem pazaroltam rájuk. Kezdőknek nem javasolnám, mert pontosan a kínálat nagysága miatt a közönség gyorsan szétszéledhet. Nehéz műfaj, és mondjuk ha fél évig készülsz rá, hogy húha, fellépek az efotton, előző nap este aludni sem tudsz, hatalmas csalódás lehet a lagymatag fogadtatás.

 A házi majonéz az egyik legtutibb szósz, főleg ilyenkor nyáron amikor marha olcsón lehet kapni a piacon egy csomó zöldségfélét. Ilyenkor fel lehet cserélni a rántott húst, cukkinire, tökre, patiszonra, ezek a cuccok azonban magukban nem elégítik ki a fejlődő szervezetet, egy pikáns szósz azonban mennyei lakomává emelheti ezeket is. Sokan az otthoni majonézkészítést lehetetlen dolognak tartják esetleg fölöslegesnek, de higgyétek el nekem, hogy egyik sem állja meg a helyét, a saját magunknak készített szósz legfeljebb 10 perc alatt kész van, finomabb és olcsóbb mint a bolti, azokat, és csak azokat az anyagokat tartalmazza amiket belerakunk(nyilván).

Kell két szobahőmérsékletű tojássárgája, amihez hozzáadunk egy kanál mustárt egy habverő, és kb. 1,5 deci olíva-, vagy napraforgóolaj. A tojássárgájákat elkeverjük, majd hozzáadunk egy csepp olajat, és elkeverjük. De tényleg egy csepp legyen, mert különben nem fog összeálni a dolog. Az olaj harmadát-felét így cseppenkét adjuk hozzá, aztán válthatunk mondjuk evőkanálnyi adagokra. Amikor az összes olajat hozzáadtuk és összeállt a a majonéz berakhatjuk a hűtőbe, ahol egy-két hétig simán eláll, legalábbis állítólag, de nem szokott addig tartani. Ha tárolni akarjuk, akkor ehhez az alapmártáshoz csak egy kanál fehérborecetet és cukrot adjunk, mustárral, sóval, borssal ízesítsük. A majonézből sok másik mártást is lehet csinálni, az, hogy miként ízesítjük, csak az ízlésünktől függ. A legegyszerűbb a tartármártás, amikor a majonézhez tejfölt adunk, és további mustárral ízesítjük. Egy egyszerű rántott cukkinit mennyei magasságokba emelhetünk.

Bon apetit!

A majonéz kémiai szempontbó ún. emulzió. A tojássárgája vizet is tartalmaz, amiben az olaj nem oldódik. oldódásról akkor beszélünk, ha az oldószer minden oldott részecskét burokként vesz körbe. Általános szabály, hogy a poláris anyagok poláris oldószerekben, az apoláris anyagok apoláris oldószerekben oldódnak jól. Az emulzió, bár szabad szemmel ez nem látszik, abban különbözik, hogy az eloszlatott anyag kis cseppekben van jelen. Ennek oka a gyors keverés. Ez az állapot azonban nem stabil, mivel az eloszlatott anyag(az olaj) fajlagos felüle nő, vagyik ugyanakkkora térfogatú anyag jóval nagyobb öszfelülettel fog rendelkezni, a sok kis gömb felülete összességében nagyobb, mintha mondjuk egyetlen olajcseppé állnának össze. Ha megszűnne a keverés, akkor elvilek kicsapódna az olaj. De: a tojássárgájában található egy lecitin nevű anyag, ami ezt megakadályozza. Ez a vegyület egy ún. felületaktív anyag, szerkezete lehetővé teszi, hogy a megnövekedett fajlagos felület fennmaradhasson. A lecitin tehát egy természetes emulgeálószer. Érdekesség, hogy hasonló hatású anyagok megtalálhatók a mustárban is, ezért, ha az elején a tojássárgáját összekeverjük egy kanálnyival, a majonézünk könnyebben összeáll.

Kiváncsi vagyok a cikk megjelenése idejében épp mit csinálok, valószínűleg az épp kelő nap kezdi majd gyors tempóban elviselhetetlenül meleggé fűteni a sátrunkat, így maximum 4 óra alvás után kelhetek ki... Na nem kell sajnálni, mert reggeli, aztán punnyadás a vízparton az, ami rám vár. Éljen Orfű! Ha valaki nem értené, ez egy előre időzített poszt, csak hogy ne felejtsen el az index, ha már egy fél napra a kegyeltjei közé fogadott. Szép napot mindenkinek:)

 Nyáron igencsak népszerűek ezek a strandpapucsok, sok turista és nem turista a strandról hazatérve Pesten is ebben jár. Holnap megyünk Efott-ra, így gondoltam én is beszerzek egyet, ami majd jól mutat a tóparton a szekrény legmélyéről előkapart virágos rövidgatyámmal. Hát igen, az élet szép, főleg amikor nyaralni megy az ember.

Az viszont hamar kiderült, hogy az említett lábbeli teljes mértékben alkalmatlan a normális sétára, külön technikája van a benne járásnak. Már mentem vele pár kört a lakásban, de a mozgáskoordinációm leginkább még egy trolléhoz hasonlít, és nem tartom valószínűnek a komolyabb pozitív változást ilyen téren. Nem értem élő ember hogyan tud ezekben naphosszat sétálni a városban. Arról nem is beszélve, hogy Budapest azért eléggé mocskos város, a koszréteg a papucson elég gyorsan állandósul, ami nem túl higiénikus. Részemről maradok a zárt cipőnél.

No mindegy, ez a téma nem ér meg több karaktert, és nem bírom ki hogy ne örömködjek az index-címlapos szereplésemnek. Szeretnék köszönetet mondani kedvenc postásomnak, hogy kissé spicces volt péntek délután(hehe), így ötletet adott a cikkhez. Péntek este hattól kb másnap reggel tízig voltam kint, legalábbis addig jöttek a látogatók. Külön megtiszteltetésnek érzem, hogy az első 3 órát egyik blogger példaképem, Tóta W. Árpád alatt két sorral töltöttem el.(az a paraguayi modell sem csúnya)

Az egész blogolás célja szamomra az, hogy az aktuális "mi bassza a csőröm"(©Soldier) témákhoz hosszászólásokat kapjak. Egy-egy komment néha olyan infókat, meglátásokat tartalmazhat, amik adott esetben teljesen megváltoztathatják a témához való viszonyomat. Sajna aki csak véletlenül idetalál, az nagyon ritkán mondja el a véleményét, és sokszor az állandó kommentezőim is lustálkodnak. 

Most jövő hétfőig Orfűn tengek-lengek majd, remélem gazgag élménybeszámolókkal térek haza, de addig sem maradtok bejegyzés nélkül, szóval  érdemes felnézni a blogra, és  a véleményetekre is kiváncsi vagyok:)

 ...józan, sietős postást? A megszokott kézbesítőnket igen gyakran látom a lakóhelyünk és a közeli postahivatal között valamelyik sarki kocsmában ejtőzni. Ennek ellenére a leveleink mindig rendesen voltak kézbesítve, az ebay-es rendeléseim is mindig épen célba értek, sokszor a hiányos, hibás címzés ellenére, vagyis én tökéletesen elégedett vagyok vele, és nem is sajnálom tőlük a pihenést, ha rendesen elvégzik a feladatukat, csak magyarázatot keresek erre a mindenhol jellegzetes viselkedésformára.

Ezt a melót általában egy egész életen át csinálja valaki, így természetes, hogy a helyismerete egyre jobb lesz. Budapesten hatványozottan igaz, egészen elképesztő útvesztők vannak néhol, sehol sem találni azt a 3. lépcsőházat, a utca két oldalán teljesen más ütemben számolják a házakat, már ha egyáltalán ki van írva. Kezdő postásnak lenni bizony szívás, még egy helyben lakónak sincs akkora rutinja az eligazodásban, hogy ne kelljen néha többször oda-vissza gyalogolnia a rengeteg levéllel. Nem ritka állítólag, hogy egy kezdő 8 óra helyett 10-11 óra alatt végez azzal, amit egy profi megcsinál fele idő alatt, a többit ejtőzéssel, beszélgetéssel, fröccsözéssel töltheti.

Mennyi ideig tarthat, amíg eljön ez a kényelmes állapot(persze csak, ha jó az idő) amíg teljesen kiismersz egy környéket? Szerintem legalább fél év, aztán amíg át nem helyeznek, teljesen nyugodtan végzed a munkád, senki nem zavar, tudsz szocializálódni. Nem tudom mennyit keres egy átlagos tapasztalt kézbesítő, de nem egy rossz meló. Ráállítom a Google-t, hogy pontosabb információkat is írhassak...

Szóval. Képzeljétek van postás OKJ képzés. A másik, hogy az elején a juttatások sem járnak egy évig, el kell viselni minimum egy szűk esztendőt, de a Hawaii csak akkor jön el, ha már régi motoros vagy. Ugyanis a nyugdíjasok többségének még mindig kézbesítik a pénzt, ebből szép jattra lehet szert tenni, persze kizárólag akkor, ha  extra szolgáltatásként régi haver is vagy. Az átkosban egyébként sokkal több lehetőség volt, a nyugati rokonok által küldött valuta jó része hozzájuk került, és erről a címzett semmit sem tudott. Ez manapság már megszünt, viszont lehet jutalékért sorsjegyeket árulni.

Megvannak ennek a munkának is a hátrányai, és az is tuti, nem ebből lesz villa a Rózsadombon sem a saját helikopter, valószínűbb a lakáshitel-autólízing-saját bicikli kombó. Ti szívesen csinálnátok ezt, ha a világ megmentéséről, esetleg a gyors meggazdagodásról szóló terveitek meghiúsulnának? 

 A katolikus egyház továbbra is vehemensen ellenzi az óvszerhasználatot, a hivatalos álláspont szerint ugyanis minden szeretkezéskor meg kell adni az esélyt a gyermeknemzésnek, minden olyan módszer, ami ezt kizárja az erkölcsileg helytelen, és bűn. Ez eddig még rendben is lenne mint érvelés, egyenlőre menjünk bele, mennyire nem értek egyet vele. Valószínű nem ez a gondjuk, hanem hogy megkönnyíti a következmények nélküli, "paráznaságot". Ami viszont azonnal látszik, az az egyház vezetőinek elképesztő korlátoltsága, földhözragadtsága, hiszen elképesztően alábecsülik még Isten hatalmát is, akinek a földi helytartójaként tetszelegnek.

Az óvszer sem nyújt ugyanis teljes védettséget, mint ahogy a többi, szintén ellenzett módszer sem. Persze, nagyon hatásos, kicsi a valószínűsége, hogy teszem azt, kilyukad a gumi. Csak az a gond, hogy a korlátolt emberi léptékben gondolkozunk. A Világegyetem ugyanis nagyon nagy, és Isten az egyház tanítása szerint ebben mindenható. Agyvihar-on találtam rá erre a kis flash programra, ahol el lehet jutni az legkisebb ismert méretű részecskétől, ami az anyagon is akadálytalanul halad át egészen a legnagyobb galaxishalmazig, illetve az Univerzum becsült átmérőjéig, ami majd 10^27-en m. A fizika mai állása szerint 10^-35-en méter a Planck-hossz, a legkisebb értelmezhető hosszúság, a kettő között 62 nagyságrendnyi különbség van, ami leírva is sok: az egyik 100000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000-szerese a másiknak.

Azért az egyháznak is vannak elfogadott családtervezési eszközei, de meglepő módon még a "nem megyünk el a Déliig, hanem leszállunk Kelenföldnél" megoldás sem jó, ütközik a Bibliával állítólag. Egyedül az időpont választásos módszer elfogadott, házastársak között. De gondoljunk bele, hogy mennyi lehet a hatékonyságuk között a különbség? 2 nagyságrend, vagy 3, az esély úgyis megvan, nem? Emberi szemmel van különbség, de ha jobban megnézzük, elhanyagolható. Ha a "Történelem urának" terve van a köbcentinként pártízmillió ondósejt egyikével, azt nyugodtan végre tudja hajtani. 

Mindenkinek el kéne már fogadnia, hogy a túlnépesedés hatalmas méreteket öltött, az emberiség az utóbbi 150 évben meghatszorozódott, és ez fenntarthatatlan. Afrikában a népesség túlnyomó része gyerek és az AIDS is a mindennapok része. A megoldásnak egyértelműen eleme gondos családtervezés, így az óvszer is. Ha így sem tudunk gátat szabni az eszeveszett terjeszkedésünknek, drasztikusabb módszerekre lesz szükség. Itt természetesen nem népirtásra gondolok, hanem például a kínai modellre, ami bár hatékonyan kezel egy tünetet, súlyos mellékhatásai vannak, érdemes utánanézni, mennyire eltolódott a fiatalok között a fiúk aránya. Az embereket kéne felvilágosítani, és nem ragaszkodni a vélt igazukhoz, különben újabb károkat okoznak az emberiségnek

 Egyenesen az arcunkba, pontosabban arcunkon lévő két érzékszervünkbe. A szemünkkel látjuk, a fülünkkel halljuk a híreket, mit is jelent a gyakorlatban Fidesz-kotmányzás, vagy ahogy ők hívják, a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Eddig is sejtettem, hogy számíthatunk vicces döntésekre Viktoréktól, ez minden nemzeti érzelmű kormány sajátossága, a keresztény politikusokról ne is beszéljünk, de a mai napon dupla dózis ért, ami Schmitt Pali szerdai kinevezésével együtt már egyszerűen túl sok a szervezetemnek, feltétlenül ki kell írnom magamból, nehogy a hülyeség hosszútávú felhalmozódása megártson.

Elsőre ugye van egy bohócunk az ország élén, vagy ha jobban tetszik egy mosolygós hasbeszélőnk, akit közvetlenül Orbán Viktor irányít, ismerve az ő tehetségét szenzációs bábjátékra számítunk, és csak remélni lehet, hogy komédiába torkollik majd. Persze ne legyenek illúzióink, nem is érdemlünk jobbat. Sólyom László lett volna az egyetlen alternatíva, de ő nem volt elég népszerű ahhoz, hogy a mosolygós-integetős bácsit ne lehessen rezzenéstelen arccal a Sándor-palotába emelni. Pedig nem lett volna rossz egy nemzeti érzelmű, liberális szellemű, értékalapúan politizáló és nem utolsósorban zöld köztársasági elnök, de kommunikációjának bugyutasága és az elveihez való néhol túlzott ragaszkodás miatt sosem lehetett igazán népszerű. A magánvéleményem az, hogy sokat vesztünk Sólyom László távozásával.

No de evezzünk csak vissza a könnyedebb vizekre: Létezik egy Hírcsárda nevű portál, ahol vicces álhíreket lehet olvasni, magam is szórakoztatónak találom, ha éppen tanulni kéne, vagy csak halálra unom magamat. Szóval írnak egy cikket arról, hogy az Oktatási Államtitkár engedélyezni szeretné a buktatást a focipályán. Normális ember ezt egy mosollyal elintézi és megy tovább a dolgára. Ellenben a tisztviselő, bizonyítva e tettével, hogy nem eleme a normális emberek halmazának, mit tesz? Wait for it....helyreigazítást kér. Persze a portál ennek csak örül, hiszen gondolkodás nélkül kiteheti az egész levelet, ezzel valaha volt legnagyobb poénját megcsinálva. A tisztviselő, meg ahelyett, hogy mondjuk harakirit követne el, csak magyarázkodik zavartan...

Ha ez nem lenne elég egy napra, hazaérve azt olvashatjuk, minden kormányhivatalba ki kell függeszteni a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát, idézem: 'méltó' helyre. :) Na itt indulhat be az ember fantáziája. Milyen lenne, ha teszem azt szarás közben is azt kéne olvasni? Vajon segítene ez egy kellemetlen szorulásban szenvedő alanynak? De lehetne azon is ötletelni, hová lehetne még kitenni. Pár év múlva, miután Viktort végre megkoronázzák, már kötelező általános iskolai tananyag lehet ebből? 

A végére egy kicsit komolyabbra fordítva a szót, alapvetően támogatom a kormányt, és szeretném hogy jó döntéseikkel egy ésszerűbb, élhetőbb országot teremtsenek, és ehhez még egy esetleg egy kis önimádatból álló cukormázat is elviselek, csak azt remélem ez mindösszesen egy kommunikációs stratégia, és ők maguk, de legalábbis a hatalmat ténylegesen birtoklók nem veszik ezt az egész baromságot komolyan.

A kormány eddigi működése egyébként semmi meglepetéssel nem szolgált, végleg kiderült, hogy a nemzetközi szervezetek a görög válság árnyékában nem fognak nagy mozgásteret hagyni semmilyen forradalomnak. Áll az, amit az első politikai posztomban írtam, remélem folytatják azt az irányt, amit a lényeges döntések során elkezdtek, és tartózkodnak minden felelőtlen kijelentéstől, ami árthat az országnak. Én az eddigiek alapján továbbra is bízom bennük, a szkeptikusok is nagyrészt szkeptikusok maradtak, de azt ne várja senki tőlem sem, hogy ha valami nem tetszik, akkor befogom a szám, mint a parlamenti szavazógépek.

Még a vizsgaidőszak alatt volt szerencsém néhány napot a gazdaságos hipermarketlánc egyik áruházában dolgozni diákmunkásként. A meló nem nehéz, az éjszakai műszak viszont egy kicsit megviselt, főleg, hogy a meleg és a szobám korlátozott elsötíthetősége miatt alig tudtam aludni. Néhány élmény és gondolat, ami felmerült bennem.

A lánc viszonylag sok diákmunkást alkalmaz, adózási előnyök, a szakértelem szükségtelensége és a váltakozó munkaerő-igény miatt. A diákot bármikor el lehet küldeni, le lehet mondani a következő alkalmat, nem kell sem indokolni, mivel senki sem képviseli őket. Persze a tanulóknak meg jól jön az az alkalmankénti 4000 forint, és a rugalmas beosztás is fontos szempont, így nem panaszkodnak, win-win helyzet, még akkor is ha a sokszor elkerülhetetlen túlórát kétlem, hogy ki fogják fizetni.

A diákok többsége olyan, mint mi, talán néha nem annyira széles látókörű, de néha bizony sokkal életképesebb, mint egy áltagos környezetmérnök. Költőpénzért dolgoznak havi pár napot, általában a lakóhelyükhöz közel, söt egy srác még társadalmi munkának is tekinti azt, hogy legyen elég árú a fogyasztónak. Ki-ki igényeinek és energiájámak megfelelően vállal be napokat, amiket normál munkatempóban végigdolgoznak. Jó esetben lehet dumálni is velük, egy kis hülyüléssel gyorsítani a marha unalmas műszakban az idő előrehaladását. Néha el lehet csípni egy elismerő biccentést, amikor megtudják, hogy BME, hiába azért van tekintélye ennek a sulinak, remélem azért a munkaerőpiacon is.

Van azonban egy kényszerből dolgozó kaszt, akik 20+ napot dolgoznak egy hónapban, mert különben még kajára sem lenne elég pénzük. Nem mindenkit támogatnak ugyanis a szüleik teljes erejükből, sokaknak jut alkoholista, vagy csak egyszerűen pénzt elverő felmenő. Ilyenkor érzi át az ember, mennyire szerencsés is, hogy azzal foglalkozhat, amit szeret, és ebben mögötte áll a családja is. Az egyik lány alig 18, a gimit szünetelteti, és a Tesco-ban dolgozik, hogy fenntartsa magát. Apja van, de leszarja, így nem csoda, hogy egy nála 10 évvel idősebb pasival él együtt, akivel 1 hónapja járnak... Még én is bizonytalan vagyok a jövőmet illetően, nem tudom, hol leszek 5 év műlva, szóval belegondolni is rossz, hogy érezném magam ennyire jövőkép nélkül. 

A további állatfaj az állandó munkaerő, akiket kurvára megbecsülnek, és hatalmas szakmai lehetőségek állnak előttük. Az idősebbek és a középkorúak sokszor a kereskedelemből jöttek, kisebb üzletekből, amiket felszippantottak a hiperek, a fiatalok meg az "ún" bulizós, laza, iskolakerülő, a szülőket átvágó lúzerek, akiknek a szülői nem voltak hajlandóak állni a diplomaszerzés címén okmánygyárakban eltöltött további alkoholos éveket, és szépen lettek hajtva otthonról. Persze valószínüleg a szülők által ok nélkül leszart gyerekekből is kerülnek ki jócskán stabilmunkatársak. A hozzáállás egyébként különböző, de a szünetben a cigi szinte kötelező kellék. A közösség minősége egyébként nagyon áruházfüggő, sokat dob a hangulaton egy jó vezető.

Nagyjából ennyi, szigorúan magánvélemény persze, amit eddig leírtam, az is lehet, hogy a Tesco valójában egy "dream job", csak én látom egy monoton taposómalomnak, ahol előbb utóbb megszűnik az ember motivációja és beleszürkül az egészbe. Na meg ez is jobb, mint nem dolgozni, sőt ha eleget túlórázol, jut évente egyszer a családnak egy hét az Adrián. Az is valami...