Zaga a világról

 Tudtam én, már amikor elkezdtem, hogy hullámzó lesz nálam ez a blogolás, már ami a rendszerességet illeti, nem mindig van kedve az embernek belefogni egy komoly témába, és írni róla egy színvonalas cikket, és valahogy mostanában a szösszenetek is elmaradtak. Ezúton kérek elnézést mindenkitől, és ígérem, szánok időt a blogra a közeljövőben, és megtöröm a tetszhalott állapotot.

Kellet persze valami motiváció, ahhoz, hogy újra kedvet kapjak a pötyögéshez. Jó minden következmény nélkül kiírni magamból a hülyeséget. Ha nem teszem, akkor előtör belőlem amikor nem kéne ,és barátaimat fárasztom le egy sörözés alkalmával. Ilyenkor hajlamos vagyok eltántoríthatatlan lenni, a témaváltásra a lehető legkisebb hajlandóságot mutatva. "Sokat beszélsz, de legalább faszságokról" Nos, magamat ismerve azért arra nem venném be a ciánkálit, hogy ezek után kevesebbet, és népszerű témákról fogok beszélni, de talán egy picit átgondoltabban, rugalmasabban, kevesebb önellentmondással. Vagy nem.

Viszont legalább újra megjelenek az rss feedetekben, vagy a google reader-ben. Már az is valami, nem? Téma pedig van dögivel, személyes, közéleti, miegyéb, szomorú, vagy vicces. Történtek érdekes dolgok az elmúlt két hónapban, amik mellett természetesen nem mentem el szó nélkül, igyekszem pótolni visszamenőlegesen is. A lustaságomon túllépve igyekszem értékes gondolataimmal elárasztani titeket. Ámen.

Update: 1. Valóban én írom a blogomat 

            2. Valóban kevesebb hülyeséget kéne beszélnem

 Nemrég olvastam, hogy minden egy magyar ember évente 14 liter tiszta szeszt fogyaszt el. Mint tudjuk, a tiszta szesz 96 térfogat százalékos etanol, ez a desztillációval előállítható legtöményebb oldat, mivel az alkohol-víz elegy azeotrópot képez...  Huh ezt inkább át is húzom, ne ijedjen meg senki, nem lesz itt kémiaóra, és az ország egészségügyi állapotáért sem fogok aggódni, a durva statisztika ellenére sem. Nem az én dolgom ez most. Ez a 14 liter tiszta szesz ugyanis majd 300 liter sör, 140 liter bor, vagy 30 liter "tömény". És ez bizony mindenkit beleszámolva jön ki a csecsemőktől az antialkoholistákon át a nyugdíjasokig. Most írhatnám, hogy ez milyen sok, és mennyire elszomorító és veszélyes, jelzi az ország siralmas helyzetét és a többi, és a többi.

Amire rá szeretnék mutatni, az az ebben rejlő óriási lehetőség. Nem semmi piakvóta szakadt a fejünkre, és ezért semmit nem kellett tennünk. Itt van még egy dolog, amire ha büszkék nem is lehetünk, felfoghatjuk úgy, mint magyarságunk egy erős kohéziós ereje, szinte hazafias kötelesség. Az már csak rajtunk múlik, hogyan élünk a ránk szakadt alkohol kerettel. A társaság jórészt sörözős, de évi 300 liter sör rengeteg, valószínűtlennek tűnik, hogy folyadékszükségletünk bő negyedét folyékony kenyér formájában nyeljük le. A nyár végére egy picit talán rá is untunk...

Na jó, ez azért erős költői túlzás volt. Egyszerűen úgy éreztünk, nem ártana egy kis változatosság. Kapóra jött a Budafoki Borfesztivál, ahol Diaz is klarinétszólózik a helyi fúvósegyletben. Szóval kollektív zarándokút, tapvihar barátunk tiszteletére, majd beszereztünk kóstolópoharakat, utána a belevalót is. Ritkán borozom, még ritkábban kóstolok, sokkal inkább fröccsözök, sőt még az is előfordul bizony, hogy kólát töltök hozzá. Arra azért már rájöttem, hogy leginkább a száraz fehérbort kedvelem, de jöhet rosé és vörös is hangulatfüggően. A minőségről el tudom dönteni, hogy jó, iható, szódával elmegy, vagy teljesen ihatatlan a jelentkező.A kóstolás technikájáról hallott ellentmondásos információkkal felvértezve sikerült jó néhány bort megízlelni. Azt nem állítom, hogy nagy fejlődésen mentem keresztül borkultúra szempontjából, de tanultam néhány trükköt. Lehet, hogy persze baromság, hogy rá kell harapni a borra, de működni látszott a dolog.

Nem csak ez működött, hanem az egész este. Bizony jó bort iszik a magyar, közben barátkozik, töki pompost eszik, táncol magyar, zsidó népzenére (népzene-feldolgozásra, hogy korrekt legyek), indie-re csápol. És annyira megtetszik neki, hogy eldönti, ezentúl rendszeres vendége lesz különböző borfesztiváloknak, és nyitott a finom borokra hazája minden tájáról.

 Mit fogok kapni ezért a posztért? Már hamarabb is megtörténhetett volna ez, Betax nem egyszer hívott Neo-ra, ami neki az egyik nagy kedvence, EFOTT-on is ott voltak, de valahogy mindig lett jobb elfoglaltságom. Tegnapra aztán rászántam magam, és így már a zord időjárás sem akadályozhatott meg abban, hogy a Zöld Pardonban töltsem az estét.

Mit tudtam eddig a Neo-ról? Nagyjából semmit. Ajjjájjó, Kőváry, aki a Stonedban utánozza Jaggert, Hodosi Enikő, aki néha beszáll a Gimme Shelterbe ugyanott. A stílust sejtettem, és tudtam, hogy nem az enyém. Nem is próbálkozom azzal, hogy elemezzem a koncertet zeneileg, és fikázni sincs kedvem olyat, amihez ennyire nem értek. Amúgy arra tök jó volt, hogy megmozgassam egy kicsit méretes hátsómat, és ne fagyjak meg egy szál pólóban. (Zagát nem befolyásolja az időjárás) Bár az ájjájó nem volt, így a  várt Stones jam kimaradt, Kőváry itt is hasonló figurát hozott, mint a Könyvtár Klubban szokott. Itt semmi köze  a legendás Mickhez, egyszerűen egy vasalthajú buzit metroszexuálist alakít, tegyük hozzá, teljesen hitelesen.  Nekem nagyon úgy tűnik, hogy Jaggerkedést élvezi jobban, erről őt kéne megkérdezni. Tény, hogy ez valószínüleg jobban profitál pénz és fiatal lányok formájában. Bocsi fiúk,  részemről a Stoned-dal pacsiznék inkább

.

.

.

Eddig jutottam el hétfő este, ez posztnak túl rövid lett volna. Szerencsére másnap is mehetnékem volt, örömmel csatlakoztam ugyanahhoz a társasághoz. Szóval 8 óra után kicsivel érkeztünk a Petőfi hídhoz ahol már javában hánytak az Alvin koncertre készülődő fiúk-lányok. Szerencsére nekünk az A38 hajó volt az úticélunk, az EZ Basic adta a koncertjét, akikről hétfőn hallottam először. Méghozzá azt, hogy kis hazánk egyetlen jó indie bandája. Na ez engem sem nyűgözött le annyira első hallásra sem, de amint meghallottam őket azonnal megváltozott róla a véleményem...

Az előző mondat jól hangzik, de csak egy klisé, jelen esetben semmi köze nincs a valósághoz. Inkább kifejtem a dolgot, ugye ehhez a britpopnak csúfolt muzsikához valamivel jobban értek, elsősorban négy Liverpooli srác és kortársaik jóvoltából. 1970 óta ebben a stílusban alig történt valami, minden korszaknak megvoltak a saját ikonjai, akik a korra jellemző hangzással adták elő magukat. Mostanában néha próbálják újításként beállítani, hogy "ötvözik a gitárzenét az elektronikával", de könyörgöm hallgassunk már meg egy pszichedelikus albumot a hatvanas-hetvenes évekből, vagy akár a Revolver album néhány dalát...

De persze nem is ez a cél. Legyen élő zene, korrektül előadva. És pontosan ezért van mégis létjogosultságuk az EZ Basic féle bandáknak: azt kapja az ember amit vár, a srácok jól játszottak, easy volt és basic, a hangosítás remek, a mindenkit lehetett hallani. A dalok nem rosszak, semmi meglepő nincs bennük, néhányat mégis felismerek a MR2-ről. A vokálok lehetnének változatosabbak, a dallamok fülbemászóbbak, néha egy-két szóló sem okozna senkinek fizikai fájdalmat, de ezt nyugodtan vehetitek szőrszálhasogatásnak. a pacsi jár.

Az  A38-nak még inkább és kulturált és hangulatos, az 500 forintos belépőért metaxa*****-gyömbért kaptam, miközben a kabátomra kedves ruhatáros lány vigyázott. Békésen tudtam figyelni a koncertet az italommal, miközben a többiek el voltak foglalva bonyolult kapcsolataikkal. Vannak olyan esték, amikor ez többet ér bármi másnál...

...na arról majd egy kicsit később. de nyugi nem vagyok Star Wars fan, így nem lesz szó Jedikről. Ha már így kérdezitek, nem volt rossz a hetem, de semmi igazán leírásra méltó esemény nem történt, azért címszavakban: sör, zöld kör, unokahugi, palacsinta, Ken Follet - A katedrális, David Bowie. Úgy döntöttem, a komoly témák átgondolt leblogolásával meg várok szeptemberig, a közéleti aktualitásokat meg leírják helyettem, a saját hülyeségeimmel fogok leginkább foglalkozni augusztus további részében is .

A helyhatósági (menő kifejezés) választások hidegen hagynak, ahogy a politika egésze sem foglalkoztat mostanában, leginkább mivel kedvenc, értelmes gondolatokra képes társaim többsége nem elérhető, és a gyakorlathelyen lévők, akikkel nap, mint nap találkozok sem tudnak igazán érdekesen hozzászólni. Néha az index címlapon olvasok néhány libsi (burkolt zsidózás ;D, vigyázat) nyávogós cikket, vagy hogy egy parafenomén indul LMP jelőltként, aki életerő-mérő műszert szerkesztett... Általában ezek a dolgok csak rövid ideig érdekelnek, aztán ha nincs időm leírni gyorsan feledésbe is merülnek. Meg is érdemlik.

Amit kihagytam a hét krónikájából, az az új sapkám. Régi-új, mondhatni, de sikerült egy nyáriasabb változatot beszereznem abból, amit még Berlinből hazafelé hagytam el. McCartney koncertről hazafelé ugyanis a busz egy órával hamarabb, konkrétan hajnali fél 5-kor érkezett Prágába, ahol át kellett szállnunk a pesti járatra. Épp szépeket álmodtam, és eléggé kapkodva ugráltunk le, és a sapka hiányát csak akkor vettem észre, amikor már úton volt Varsó felé.

Sokaktól hallottam, hogy svájci sapka, de nem pontosan az, mint ahogy az AC/CD énekese, Brian Johnson sem ilyet visel banda koncertjein. Nem tudom pontosan tehát a hivatalos nevét, de egyetlen olyan ruházkodási kreatív ötletem volt, amit egynél többször felvettem. Ugye általában én is 3 perc alatt választok ki egy ruhadarabot, ami úgy tűnik jól áll, aztán, ha kiderül, hogy mégsem, akkor szépen megy porosodni  a szekrény legmélyére. Ez volt az egyetlen, aminél talán 10 percig is gondolkoztam, hogy nem áll-e hülyén. Szerencsére az idő úgy hozta, hogy igenis működött rajtam, ahogy talán Zoli fogalmazott, ehhez kell a  te fejed.

A sapka visszatért, a Univerzum rendje helyreállt. Kéretik ujjongani! És nem elfelejteni megdicsérni!

Nem tudom. Néha mintha kapiskálnék valamit, néha meg teljesen fogalmatlannak érzem magam. Pedig stílusos lenne pont a negyvenkettedik bejegyzésben valami nagyon nagy igazságot felfedni, megfejteni, mire is a válasz a 42. Aki nem tudná, a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvben hozta ki egy külön erre a célra kifejlesztett gigaszámítógép, mint választ az élet, az univerzum nagy kérdésére.

A bökkenő csak az, hogy pont a  "nagy" kérdést nem teszi fel. De rengeteg másikat feltesz a regény alatt,  olyanokat, amikre az emberiség mindeddig nem tudott egyértelmű és mindenkit kielégítő választ találni, az író, Douglas Adams viszont meglepően egyszerű, és hatásos megoldásokat kínál fel, amiket természetesen tilos akár egy másodpercre is komolyan venni. Isten létezését például fél perc alatt cáfolja meg, magát az Atyát meggyőzve önmaga nemlétezéséről. Itt a link , érdemes elolvasni, nem másolnám be ide csak azért, hogy hosszabb legyen a poszt. Frappáns ahhoz képest, hogy emberek százmilliói pazarolják idejük jelentős részét az Úr keresésére, nem?

A könyvajánlón túl azért megfejtenék egy rejtélyt is röviden, egy kisebbfajtát, ami talán abszolút jelentéktelennek tűnhet az világot sújtó rengeteg megoldatlan fejtörés mellett. A könyv másik kultikus használati tárgya a törülköző, ami annyira megfogta a rajongókat, hogy az író tiszteletére  minden évben május 25-én törölközőnapot tartanak szerte a világban. Copy-paste helyett itt is marad a Wikipedia szócikk. Olvasd el, csak aztán folytasd tovább, én is így teszek...

Nos, ha nem vagyunk csillagközi stopposok, a Föld helyére sem építenek galaktikus autópályát, a törülköző akkor is legyen mindig nálunk, egy egyszerű földlakónak is hasznára van. Ugye leginkább a testünket szárítjuk meg vele fürdés után, ez a klasszikus funkciója.  És itt merül fel ugye az ember fiában az a kérdés, miért kell egyáltalán kimosni, hiszen kizárólag a tiszta testünkkel érintkezik? Mitől használódik mégis el?

Sokan lezárnák ezt azzal, hogy próbáld meg mosatlanul használni, és meglátod, de én nem elégszem meg ennyivel. Az elhasználódást elsősorban a tökéletlen szárítás okozza, ettől lesz idővel kellemetlen szaga. Emlékszem, amikor úszni jártam, és nem terítettem ki, másnapra hányni lehetett tőle. De egy rosszul szellőző fürdőszoba sem előnyös. Törődjünk annyira vele, hogy kitesszük az erkélyre, vagy ha nincs, legalább valami huzatos helyre, ahol elpárologhat a víztartalma. Sajnos ez sem elég, mivel a vizet, főleg a bakteriális fertőzések elkerülése végett klórmésszel kezelik, így hiába szárítjuk ki, a klór attól még ott marad, kellemetlen szagával együtt. Ugyanúgy a tusfürdőmaradványok, így nincs mese, már ha nem forrásvíz folyik a csapból, a törülközőt ki kell mosni.

Erre futotta jelenleg, de a világ még tele van hasonló, sőt sokkal komplexebb, izgalmasabb, szomorúbb stb. rejtélyekkel, amik sokszor meghatározzák a hangulatunkat is. Próbálok ezek után is minél többet megfejteni, és ha időm engedi szorgosan leblogolni. Még valami: ha tehetitek, menjetek meteoresőt nézni, csütörtök este lesz az augusztusi csillaghullás legintenzívebb napja, keressetek egy helyet, ahol a város fénye nem zavar. Vegyetek egy üveg bort és társaságot ízlés szerint.

 Ma reggeli álmom, sajnos már sok részlet feledésbe merült, de nem tudtam rögtön leírni. Ami megmaradt, családtól közös ajándék nekem: egy multifunkciós készülék. Nem emlékszem minden részletére, volt rajta egy igen éles kijelző, de a falra is ki lehetett vetíteni a képernyőt, kábé egy 15 cm élhosszúságú kocka alakú, fényes fekete tárgy, ami használatkor kinyílt, és lábakon tartotta függőlegesen a képernyőt. Volt rajta egy joystick, de a képernyő érintésével is lehetett irányítani. Meg gondolattal. De ezt csak egyszer sikerült, nem ilyen egyszerű a telepátia, vagy mi?

Csak néhány funkciót mutatott be a család, amolyan miniszámítógépnek tűnt, de a kezelőfelület egy mobiltelefonéhoz hasonlított. Szövegszerkesztő, játék miegymás, de ugye drága famíliám viszonylag korlátozott képességekkel, vagyis inkább jártassággal rendelkezik a szórakoztató informatika területén. A többi felfedezése rám várt...

Volna. Ugyanis hatalmas csalódás volt. Minek nekem egy ilyen kacat. Telefonom van, számítógépem is. Pénzem viszont semmi, nem értem miért kellett egy ekkora hülyeségre kiadni. Meg is kerestem a blokkot, hátha vissza tudom váltani, és láttam, hogy negyvenezer forintba került, ráadásul valami netes áruházból rendelték, nem valószínű tehát, hogy visszaveszik.

Nemsokára bömbölni kezdett a rádió, így felébredtem, de az biztos, hogy a tudatalattim ráhibázott valamire. Található a piacon egy csomó mindent tudó készülék, ilyen lejátszó, amolyan Pod, vagy Pad, író, újraíró, felvevő. Márkánként különböző tartozékok mindezekhez. A cél, hogy elhitessük az emberekkel, hogy mindez kell nekik, és sokan el is hiszik, sőt úgy érzik, az életük jobb lett azzal, hogy egy újabb ketyerét birtokolnak, ami alig tud többet, mint az előző. 

Elismerem, néhány ötlet hasznos lehet, jó a zenelejátszós, kamerás mobil, mindenkinek aki szeret zenét hallgatni, vagy megörökíteni valamit. Viszont akkor minek az embernek még egy 20 megapixeles fényképezőgép, egy IPOD, egy netbook...stb? Ha kijön egy fejlettebb verzió valamiből, ami több dologra használható azonos színvonalon, akkor az miért nem szorítja ki a piacról a kevesebbet tudó társait? Ennyire hatásosak a reklámok, képesek eladni a cégek abszolút életképtelen termékeket is?

 ...gyár. Nem túlzás, ez  legjobb nyári meló ami létezik. Nyilván(remélem) tudjátok már rólam, hogy szeretek mindig nyitott szemmel járni a világban, és arról amit látok levonni valami általánosabb következtetést. Nem biztos, hogy ez most fog sikerülni, azt sem tudom miről fogok írni ebben a posztban de valami csak kisül belőle.

Csőgyár... haver nőjének apjáé Csepelen. Válság volt, majdnem csődbe mentek, most kicsit több a munka, de állandóra nem mer fölvenni embereket. Az óvatosság érthető, főleg, hogy nem nagyon szeret kírúgdosni senkit. Nekem szakmai gyakorlat, amiről már posztoltam egy tartalmasat (pont amennyire megérdemli), így csak vasárnap csatlakozhattam, de Dani és Gálos, munkásnevük Nándor és Norbert egész héten itt húzták az igát. Mindannyian egyetemisták, elég távol áll tőlünk a korai kelés, de megoldottuk. Van egy hangulata persze hajnalban a HÉV-en ülni, a fejem ilyenkor üdítően üres, a gondolataim még az ágyban maradtak, éppen a másik oldalukra fordulnak. Gyorsan megérkezünk a csepeli gyártelepre, ami egykor negyvenezer kétkezi munkásnak volt a gyűjtőhelye, állítólag reggelenként alig lehetett haladni a tömegben. Bár lehetséges, hogy csak a hétvége miatt, de most teljesen kihaltnak tűnik a hely, ahogy a tulaj Mercédeszén valami progrockot hallgatva haladunk...

Csőgyár.... fizikai munka, csináltam már ilyet, de remélhetőleg nem ebből fogok megélni. Az idő gyorsan megy persze, a megszokott poénok megalapozzák a hangulatot. Aztán megismerjük a helyieket. Respect egyébként a tulajdonosnak több okból is. Először is, a dolgozók többsége totál idióta nem egy zseni. Ezért szar vállalkozni (ma itthon), hiába keresel mondjuk jól, nem marad időd élvezni, az emberek vagy alkalmatlanok, vagy ha okosak, akkor megbízhatatlanok, így neked kell rohangálni, irányítani folyamatosan. Másik ok a tiszteletre az agyvérzésen átesett munkás megtartása. Egy ilyen embernek a munka hatalmas motivációt adhat, nagyobbat, mint bármilyen képzeletbeli lény. És igyekszik is. Nem úgy mind a fiatal diszkósok, akiknél átlagban 2:1 a figyeljük a másikat, ahogy szenved miközben cigizünk-mun ka arány. Az ilyen embereket szelektálja ki a természet, könyörgöm. Szundi a legnagyobb, kb egy órán keresztül a főnököt szidja, a lányát meg dugná. Norbert csak vigyorog, aztán a nem tudom tovább maganban tartani ,és kinyögöm, hogy az ő barátnője Anikó. Onnantól kezdve segített is nekünk Szundi barátunk. Hát legalább az életösztön nem hiányzik belőle, talán nem fogja túllőni magát egy legalja DJ fellépésén a legközelebbi diszkóban. Talán. Nagyjából ez volt a...

Csőgyár... hazafelé már gyalog megyünk Norberttel a teljesen elhagyatottnak tűnő gyártelepen, és leülünk egy italra a színesfém utcai sörözőben. A fizikai munka kellemes fáradtsággal tölt el, endorfinok, mint tudjuk, a sör csak rásegít. A munkás nagy pillanata ez.

"Butters fiam, ha bármi hozzáér a fenekedhez, AIDS-et kapsz!" South Park

A klasszikus nemi szerepek bemutatása az utódnak valószínűleg ösztönös, így a nyugati társadalmak többségében is már nagyon fiatal korban elkezdődik. A modern technika lehetővé teszi, hogy már a terhesség alatt viszonylagos biztonsággal tudjük a születendő porontyunk nemét, láthatjuk, hogy kunkorodik-e aminek kunkorodnia kellene. Ez alapján már a nagyi is eldöntheti milyen színű fonalat vesz a kicsinek, amiből majd zoknit, sapkát köthet. A fiúk hagyományosan kék színű dolgokat kapnak, gyakran a szobájuk falát is egyedire festik, a lányoknál ugyanez a helyzet a rózsaszínnel.

Sok példát fölsorolhatnék még nevelésbeli különbségekről de nem teszem, hiszen ezeknek kevesebb a közük a nemi identitás kialakulásához, és egyébként is kialakulásuk oka jórészt természetes gazdasági érdek, esetleg tervezett marketingkampányok folyománya. A (hetero)fiúk első negatív élménye ugyanis egy életre meghatározó, és ez a végbélkúp, aminek használatát különböző tudományosnak tűnő érvekkel próbálják alátámasztani, hogy így előbb jut el a betegség helyére, mint a májba és így hatékonyabb illetve kevésbé terheli a méregtelenítésért is felelős szervet. Ezt a magyarázat néhány szkeptikus klub tagot, és az MTA vezetőségét talán meggyőzi, de bárki, aki csak egy kicsit komplexebben látja a világot gyanakszik, hogy itt valami csúnyaság van.

A kúp beadása egy félelmetes rituálé. Le kell húznod a nadrágod, aztán a fecske!alsódat, majd lehajolni, majd megtörtént, aminek nem kellet volna.Megalázó helyzetbe hozni szegény gyereket aztán az ánuszába dugni valamit? Horror. Olyan az egész, mintha valami perverz középkori kínzás sorozat első állomása lenne, engem speciel sírás kerülgetett minden alkalommal. Az injekció ugyan kicsit fájdalmas, de mindig megdicsértek utána, hogy milyen bátor vagy, és még nyalókát is kaptál. Olyankor érezte először az ember, hogy "férfi". Ha téged nem rázott meg a dolog, vagy esetleg kifejezetten élvezted, akkor sincs veled baj, csak valószínűleg nem hasonló szórakozóhelyekre fogunk járni.