Zaga a világról

 Az indexen olvasható, hogy az oroszok vezető napilapja kreatív megoldást ajánl a Mexikói-öbölben kialakuló katasztrófa megfékezésére. Ha követtük az eseményeket, tudjuk, hogy a British Petrol egyik fúrótornya robbant fel és süllyedt a mélybe emberi hibák sorozata miatt, aminek folytán naponta nagyjából 800000, azaz nyolcszázezer liter kőolaj ömlik az óceánba. A folt már a partokat is fenyegeti, óriási ökológiai és gazdasági károkat okoz, amiknek mértéke a gyorsuló ütemben szivárgó olaj miatt egyelőre megjósolhatatlan. Az olajfolt mérete már egy hete akkora volt, mint két megye, és növekszik. A partokat több helyen lokális égetésekkel, illetve mobil gátakkal védik, az olaj egy részét szivattyúzással távolítják el, a lebomlást levegőztetéssel, vegyszerekkel segítik.

Az orosz napilap, az indexes cikk szerint némi iróniával azt javasolja, egy az óceán fenekén végrahajtott nukleáris robbantással kéne lezárni az ömlést. Az oroszok, illetve szovjetek már többször alkalmaztak hasonló módszert a felszín alatt, bár most másfél kilométerrel az óceán felszíne alatt robbantani, és a BP is más, már említett megoldásokkal próbálkozik. 

A környezeti problémákra azonban ezen kívül is született néhány elképesztő, vagy annak tűnő terv. A jelenlegi válaszaink azon alapulnak, hogy kormányzati eszközökkel próbáljuk ösztönözni, büntetni a gazdasági szereplőket, hogy gazdasági érdekeik ellen cselekedjenek. Erre bonyolult, döcögősen működő és sokszor igazságtan jogszabályokat alkotunk, megpróbáljuk elérni, hogy a cégek anyagi kompenzációt nyújtsanak a társadalom számára, az okozott környezetkárosításért cserébe. Ezt hívják a környezetgazdaságtanban az externáliák internalizásának, magyarul a vállalat által okozott környezeti károk valós költségként való megjelenésének.

Születnek persze grandiózus tervek is egyes problémákra. A klímaváltozás megállítására például kitalálták egyes kutatók, hogy a keletkezett szén-dioxidot gyűjtsük össze, nagy nyomáson szállítsuk el kimerült földgázlelő-helyre és ott temessük el. Másik kedvenc: keverjük fel az óceánokat(hogy?), és majd a lentről feljövő tápanyag segíti a moszatok fejlődését, melyek elszaporodva többet tudnak elnyelni az anyagcseréjükhöz szükséges szén-dioxidból, életük végén azt magukkal viszik majd a mélybe. Ezt egyébként nagy mennyiségű vas hozzáadásával is segíthetjük, amit néhány cég már meg is próbált, további kibocsátási kvóta megszerzése érdekében.

Vagy nyomjunk a levegőbe a vulkáni gázokhoz hasonló kéntartalmú port. Az ugyanis csökkenti az átengedett sugárzást, így kevesebb hő jut el a földre. Az ötlet abból a megfigyelésbőr ered, hogy a nagy vulkánkitörések, például az izlandi Eyjafjöll, csökkentik a felmelegedést. Miért ne csinálhatnánk meg-ezt mi is? 

Végül a kedvencem: gyerekként mindig irigyeltem a Szaturnuszt annak szép gyűrűi miatt. csináljunk egyet magunknak, ezzel megmentve a Földet(az emberiséget, hogy pontos legyek, a Föld vígan meglenne akár 500 fokos átlaghőmérséklettel is) a globális klímaváltozástól. A gyűrű lehet alufóliából, vagy akár kis részecskékből is. Manapság nem tűnik persze kivitelezhetőnek, mert 1 kg anyag feljuttatása az űrbe 4kg arany világpiaci árába kerül.

Néhány további olvasnivaló a témában:

http://news.bbc.co.uk/2/hi/science/nature/4762720.stm

http://ecoble.com/2008/01/17/5-strange-stop-gap-solutions-to-climate-problems/

Az emberek tehát mindent megtesznek azért, hogy ne kelljen változtatniuk életmódjukon, de ez jelenleg nem járható út. Lehet, hogy egy nap valami igazán ambíciózus terv fogja megmenteni az emberiséget, de napjainkban a fenntartható fejlődés tűnik az egyetlen használható modellnek, aminek hatékonysága csak növekedni fog a kőolajkészletek fogyásával, hiszen az nem csak energiahordozó, hanem a modern világ legfontosabb nyersanyaga is.

Szeretek Budapesten sétálni. Annak ellenére, hogy a forgalom nagy, a levegő általában szar, Nem azért csinálom, mert egészséges. Az egyetemista lét nagy előnye az, hogy általában nem kell mindenhova időre rohanni. Ezt a kiváltságot nem becsülöm alá, igyekszem élni vele.

Mp3 lejátszó a fülbe, jó hangulatú zenék, útközben egy-egy csomag sült gesztenye, fagyi évszaktól függően. Ha társam akad, mondjuk egy zh után, a sajtburger+sör kombináció a nyerő. Sétálok reggel az egyetemre menet, délután hazafelé, este, de akár éjjel is egy buli után kissé részegen. De akár szavazni is hajnalban, ha úgy tetszik. (nem eget rengető élmény persze, de nem így kell hozzállni)

Közben kikapcsolom az agyam, vagy éppen gondolkozom valamin. Volt már rá példa, hogy leálltam beszélgetni egy-egy Greenpeace aktivistával, vagy krisna tudatú hívővel. Néha összefutok valami régi ismerőssel, vagy egy ismeretlennel kacsintok össze egy vicces helyzet láttán.

Igyekszem nem csak megszokott útvonalaimon járni, felfedezni újakat, kis kifőzdékkel, keleti éttermekkel, egzotikus fűszereket árusító üzletekkel. Ilyenkor meglátom, milyen sokszínű is Budapest, az Andrássy út méregdrága kirakataitól pár száz méterre a Hunyadi téri piacon árulják öreg nénik a portékájukat, A Terror Házából megdöbbenve lépnek ki Hello Kitty-s cuccokban a tizenéves lányok.

Néha nagy dolgok is történnek. Ma például egyik kezemben egy üveg szörppel, a másikban egy vaníliás tejitallal, isteni sugallat hatására megalkottam a Mizo málnás shaket.  Az élet apró örömei ismét, nem?

 Vajon komolyan gondolta ezt Horváth Csaba? Vajon bárki komolyan elhitte a hallgatóságból? Előbbit nem hiszem, utóbbi nagyon valószínű. A válság olyan emberekből is kiváltotta a kádári nosztalgiát, akikre sosem gondoltam volna, olyanokból akik rühellték a régi rendszer minden undorító elemét. Horváth Csaba akciója, és Mesterházy beszéde is azt jelezte, a szocialista párt ezeket az embereket akarja megcélozni. Pontosabban az a szocialista párt, amit Mesterházy szeretne csinálni ebből a korrupt, megbukott szervezetből.

Abban egyetértünk, hogy a BKV finanszírozása manapság igazságtalan és hosszútávon fenntarthatatlan. A polgármesterjelölt javaslata csak növelné ezen a jellemzőit. Nem azok fizetnének a vállalat működéséért akik használnák, és a dugódíj is eléggé képlékeny dolog

A hülyítés helyett a racionalizálásnak lenne itt az ideje. Többen fizessenek, kevesebbet. A Jelenlegi üzletpolitikában is figyelembe veszik, hogy hányan bliccelnek. Olyan bonyolult lenne optimalizálni a jegyár-jegybevétel függvényt?

Pl:Időalapú jegyeket kéne bevezetni első lépésben, ezeknek a technikai lehetőségének biztosításával.

Fizessenek a 65 éven felüliek is, attól hogy valaki eléri ezt a korhatárt nem lesz kisebb a nyugdíja!

Persze ezek nem elegendőek a jegyvásárlási morál jelentős növelésére, de használható ötletek. Hosszútávon megfizethetővé kell tenni a jegy- és bérletárakat, ami ugye csak akkor lehet, ha az ország növekszik. A kádári nosztalgiából viszont sosem lesz növekedés.

 You get what you need. Igen, ma este pont ez kellett nekem. A szokásos módon azóta alig hallok, de ezen már meg sem lepődöm. Az első pár számról lemaradtunk és a többiek egy kicsit elveszettek voltak az elején. Tudom, hogy nehéz egy rakat számodra ismeretlen dalért azonnal lelkesedni, no meg a Stoned sosem csak a legpopulárisabb dalokat játsza el. Persze végig más fordulatszámon pörögtem mint a ők, de azért sikerült átadnom valamennyit a bennem lévő energiából, szóval remélem nem ez az utsó alkalom, hogy eljöttek, és persze legközelebb már Soldier, meg a betegségéből felgyógyult Betax is köztünk lesz. 

A műsor jó volt egyébként, lehetett volna kicsit több bulis szám, de nem panaszkodom, a majdnem egész Let It Bleeden (-You got the silver, kétlem, hogy ezt valaha halljuk Árpi előadásában) kívül még jó néhány dalt hallottunk, a bölcsészekkel felturbózott közönségben.A zenekar hozta a formáját, Micked a Jaggeres stílust, Árpi, és Ronnied a Stones hangzást, a basszeros Gyukity Petya pedig a nagy orrát. Se Géza, se DJ Lóripop nem tette tiszteletét ma este, előbbit sajnálom, utóbbit, hát... Akadt viszont a csinos bölcsészlányokat nyáladzva, sunyi mosollyal, hosszasan stírölő kopasz Hitler méretű 30-as pasas.

Séta haza, rövid emlékeztető a múlt heti buliról. Atosz szerint, kicsit túlzásba vittem a vitában a véleményem kifejtését. A vicces, hogy nem is vagyok ennyire bigottan tudománysoviniszta, szóval egy kicsit felvett szerep is volt, amellett, hogy néhány nappal azelőtt eléggé felidegesítettek az Ezoterikus érvek, és pont nem egy fizikustól vártam ezeknek a védelmét. Viszont Miklóssal folytatott vitánk szerintem akkor is egy nagyon élvezetes eszmecsere volt, így mindenképp volt értelme. Egyébként legtöbbször eszembe sem jutna egy fizikussal vitatkozni olyan témában, amihez valószínűleg sokkal jobban ért, mint én.

Blogom olvasottsága a bloghu címlapnak köszönhetően a hét elején az "egekbe" nőtt, de a hét végére sajnos elolvadt ez a növekedés. Beígérek egy zsidózos posztot, hátha azzal fenntarthatom az érdeklődést:D

 Ez az élet nagy igazsága, amit a Mick Jagger is megénekel a Rolling Stones legendás dalában. Bár, ha igazán akarsz valamit, azt eléred, megkapod, legalábbis sokan ezzel érvelnek. Valószínűleg mindkét félnek igaza van, akaratunk, vágyunk megvalósításában legtöbbször magunk állunk az útjába engedelmedkedve egy társadalmi normának, törvénynek, vegy csak egyszerűen, túl nagynak találva a(z) haszonádozatot árát. 

Ezért is nem megyek a Hyde Parkba júniusban Paul atyánk koncertjére. Elbizonytalaníthat, hogy az eddigi két túra Kijevbe, illetve Berlinbe hatalmas élmény volt, meg hogy rengeteg új dalt vett fel a banda a repertoárjába, höztük egy nagy kedvencemet is. No meg az se utolsó érv lenne, hogy London közepén majdnem 100 ezer ember előtt, a világ egyik legjobb szabadtéri koncerthelyszínén lehetnék ott, ahol valószínűleg hatalmas hangulat lenne.

Akkor miért nem megyek? Nem, nem elsősorban az árral van a gond. Egy ilyen utazás ugyanis hatalmas stressz. Eddigi alkalmakkor egy hónapra előre meghatározta a gondolataimat, nem tudtam koncentrálni a feladataimra, élni az életemet. Most ezt nem akarom és nem is engedhetném meg magamnak. Az igazság az, hogy egyáltalán nem bánom most ezt, és magamat ismerve utólag sem fogom enni magamat a dolog miatt.

Ott vannak ugyanis az élet apró örömei, például, hogy sikerült lecserélnem a blogom skin-ét, megünnnepelve, hogy egy éjszakán át kinn voltam a blog.hu címlapján;D. Na jó, ez azért nem szabadított fel nagy mennyiségű endorfint bennem. Viszont a Bayern is bejutott a Bl-döntőbe, az unokatesóm elballag, pénteken szalonnasütés aztán pedig Stoned koncert.

A Stoned... Tulajdonképpen egy hobbibanda, olyan fiatalokból, akiknek mindenük a Rolling Stones, és az ő dalaikat adják elő. Főleg amatőr zenészek, kiegészülve a frontemberrel, Köváry"Micked" Péterrel, aki főállásban a Neo nevű szintipop elekronikus ihletésű zenét játszó együttes gitárosa. A színpadi produkció híven adja vissza mindazt, amit egy Rolling Stonest játszó együttestől várunk, a két gitáros remekül egészíti ki egymást, és Micked is jól hozza a Jaggerre jellemző kissé feminim figurát. A zene feszes, energikus és persze hangos.

Leginkább azt kedvelem bennük, hogy a Stones minden korszakából játszanak dalokat, és nem szorítkoznak a legnagyobb slágerekre. Nem egy olyan van, amit a koncertjeiken szeretem meg az általam addig ignorált, főleg 80-as évekbeli albumokról.A koncertek mélypontja az utánuk következő lemezlovas, DJ Lóripop, aki már a vége előtt fél órával fejhallgatóban állva jelzi, hogy neki kéne következnie. Szánalmas, ahogy a neve is,de legalább egyszer sikerült helyre tenni a fickót.

A péntek esti koncert a második a nemrég kezdődött album estek közül, a klasszikus Let it Bleed albumot mutatja be, amin a poszt címében szereplő dal is szerepel és az örökös Nr2. Stones albumom, hatalmas klasszikus, olyan dalokkal, mint  a Honky Tonk Woman eredetije és a Gimme Shelter. Kár lenne kihagyni srácok!

 Az adott szavazókörben elsőként érkező választópolgárnak kiemelt szerepe van a magyar választási rendszerben. Neki kell ugyanis ellenőrizni, hogy az urnák valóban üresek-e a szavazás előtt, és meggyőződni arról, hogy szabályosan le legyenek zárva a dobozok. Általában munkába siető embereknek kell ezt elvégezni, akik valószínűleg nem lelkesednek a kötelező kb 5 percet igénybevevő procedúrától.

Tegnap búcsúztattuk Epét, némi alkohol után az az ötletem támadt, milyen jó poén lenne elsőként szavazni, kissé illuminált állapotban. Soldierrel tehát eldöntöttük, hogy a reggeli takarításból is kivonva magunkat hajnali 5-kor átsétálunk a Lánchídon, majd a metróra szállva pont odaérünk a nyitásra, ő Ferencvárosban Orbán túlhatalma ellen, én meg az erős kormányra szavazva:).

A megmérnökölt terv tökéletesen működött, lefutottam a szavazókörömnek otthont adó iskola előtt már 10 perccel 5 óra előtt várakozó két embert, így a az ébredező 6 tagú bizottság korlátlan figyelmét élvezve kiosztottam urnánként 6 szignót, illetve még 1-1 aláírást a dokumentáló lapokra. Korán volt még, reklamálnom is kellett, hogy drága, szeretnék szavazni is:)

Kijelenthetem, ahogy Soldierrel boldogan újságoltuk egymásnak a sikerünket, buszke vagyok arra, hogy éltem állampolgári jogommal, és mindenkinek ajánlom, hogy kicsit becsípve, még aznap szavazzon le, ezzel ünnepelve a kampány végét, a demokráciát, de egy kicsit lázadva is a dolog túlzott komolyan vétele ellen. Mégiscsak elegánsabb ez, mint egy péniszt rajzolni a szavazólapra:)

Szinte mindennek megvan már a cybervilágbeli megfelelője, kiváncsi vagyok, valakinek eszébe jut kihozni egy ilyen játékot, a Guitar Hero-k mintájára. Mondjuk egy guminőt kéne meghatározott pontokon megérinteni az irányításhoz. Persze lehetne billentyűzettel is irányítani de az nem lenne az "igazi". Beteg gondolat? Eléggé, de mondjuk a világban, ahol a mangalicát bárány-disznó mutánsnak nézik komoly hírolvasók, vagy buliból részegen érkező fiatalokra bízzák az Országgyűlési választások tisztaságának ellenőrzését, semmin nem lepődjünk meg.

Lenne mondjuk egy gyors menet mód, ahol szabadon választott milyenségű és mennyiségű partnerrel akciózhatnánk, aki(ket) az AI, valami vadidegen ember, de akár a barátnőnk irányít. Persze nem lenne minden ilyen egyszerű, a karaktereket, az alkalmazott praktikákat meg minden egyéb dolgot előbb a karriermódban fel kell oldani. Az utóbbi a játék csúcsa, egyre több partnerrel, egyre több lehetőséggel és növekvő "megvolt" listával rendelkezünk majd.

A gitárhirók népszerűsége egyszerűen magyarázható, tudás nélkül beleképzelhetjük magunkat kedvenceink helyére, tehetséges zenészek lehetünk egy időre. Vajon lenne-e igény egy ilyen játékra a számtalan, a kapcsolatteremtésben nehézségekbe ütköző fiatal között?

 Rajta vagyok a Kubatov-listán, nemrég személyre szóló üzenetet kaptam Orbán Viktortól. A sok szimpatizáns között persze nem lehet könnyű eligazodni, így Horváth Gerald névre kaptam a levelet, amit lelkes Fideszes fiatalok dobtak be a ládámba. Vonatkoztassunk el most attól, hogy ettől az egész rendszertől hányingert kap egy jó érzésű ember, és olvassuk el az üzenetet: "Kedves Barátom! Kérem támogassa Dr. Szalay Pétert, a Fidesz jelöltjére, hogy Magyarországnak végre erős kormánya legyen. 

Egyszerű üzenet, mondhatni szánalmasan, de nem színvonaltalanabb, mint akármelyik párté akármelyik választásokon. Ami felmerült bennem, hogy tényleg ennyire hülyének az embereket? A pártok mögött álló szociológusok valóban erre a szintre teszik az átlag magyar választót?

Igen. És sajnos valószínüleg nem alaptalanul. Tudjuk hogy a magyarok 30%-a funkcionális analfabéta, azaz képtelen egy leírt összetett mondat értelmezésére. És a pártok ugye ezt a tömeget célozzák meg a kampányaik során Ez mindig így volt, és nagy eséllyel így is marad még egy jó ideig, el kell fogadnunk, hogy legtöbbször buta emberek döntenek helyettünk. Ezért is örülök, hogy a környezetemből sokan elmennek, ők növelik az IQ szintet, persze ez statisztikailag nem kimutatható, de javít a közérzetemen.

Nem mennék most bele, mitől buták, az emberek, folyik-e szándékos hülyítés. Ami viszont nagyon tud zavarni, az az, amikor személyesen találkozom a tudatlanság különböző formáival, ott ahol nem is számítanék rá. Adott 2 egyetemet végzett középkorú nő, egyik a nagynéném, másik a vevője, és én, aki eljárástan labor után beugrik üdvözölni szeretett rokonát. Sajnos rosszabbkor nem is jöhettem volna, téma ugyanis az asztrológia. Sajna tettem egy megjegyzést, amiből kiderült a hölgy számára a téma iránt érzett megvetésem, mire válaszul megkaptam, hogy az asztrológia bizony egy komoly tudomány. Jah, kb, mint a homeopátia:). Sajnos ezt hangosan is kimondtam, így 20 perc alatt megkaptam minden ezoterikus álérvet, amivel csak ki lehet üldözni a világból.

"a homeopátia működik, és nincs mellékhatása." Na igen, de amikor a placebóhatásról kezdenék mesélni, azt persze nem akarja felfogni, azt sem, hogy semmi hatóanyag nincs ezerkben a szerekben.  A cukorbetegség kezelhető szerinte csicsókával, az inzulininjeckió csak megöli a szervezet maradék lebontóképességét. Ez tök jó, csak a maradék inzulin valószínűleg nem elég arra, hogy az érintett megtartsa végtagjait és a látását. És így tovább, a konkrét érvek elől mindig kitérve, az objektív számokra "a nagyapám is 95 évet élt" szintű érvekkel válaszolva elvoltunk egy ideig miközben én belül sírtam. 

Egyébként a hangnem végig szívélyes volt a kibékíthetetlen ellentét, ami egyébként szerinte nem létezik, ellenére is. A konklúzió a részéről az, volt hogy mindenkinek meg lehet a véleménye, nincs objektív valóság, csak vélemények. Persze ez nem lep meg egy olyan embertől, akinek semmilyen tudományos képzettsége nincs, csak az a gond, nem is hajlandó befogadni a vitathatatlan tények egyikét sem, inkább él a maga álomvilágában.

Update: Ma reggel néztem valamelyik reggeli műsor, egy sportoló beszált, és magyarázta, hogy miért éli a kínai hoszoszkóp szerint az életét. Sírok. http://szkeptikus.blog.hu

 Látjuk a sok aktivistát Budapest legkülönbözőbb helyszínein, akik pénzt gyűjtenek, hogy aztán megmentsék a világot a közelgő elkerülhetetlen pusztulástól.(direkt hagytam benne az ellentmondást:)) Többségük persze diákmunkás, aki a magyar viszonyokhoz képest egész szép összeget vihetnek haza(600/h+jutalék), és bár egy részük tényleg érdeklődik a téma után, tapasztalatom szerint fingjuk sincs az egészről. Néhánnyal persze el lehet beszélgetni, de aztán ha az anyagiakra került a sor csúnyán csalódniuk kellett, semmi jutalék nem üti a markukat.Mostanában egyébként már nincs kedvem oltani őket, egy diákot sem szeretnék megfosztani a pluszpénztől, na meg húzzanak le nyugodtan néhány hülyét, legalább a pénz egy része valamilyen szinten a környezetvédelemre megy.

Andrisnak sikerült egyszer beszélni, a kb 10 tagú magyar hivatalos irodával, akik toborozzák a diákmunkásokat. Az elvük az, hogy az emberek fizetnek a szervezetnek, akik aztán majd tüntetnek és felhívják a figyelmet a környezeti problémákra, és foglalkoznak a megoldásukkal, harcolnak helyettük. A rendszer nem túl hatékony, a pénz egy része óhatatlanul a non-profit szervezet fenntartására megy el, ne felejtsük el, az aktivisták ezt munkaként csinálják, habár a fanatikusabbak szabadidejükből is áldoznak állírólag, és ezt én még el is tudom hinni. 

Azon kívül, hogy a tiltakozási módszereiket sokszor nehezményezem, és nehezítik, hogy komoly mérnökként adjam majd el magam, a kommunikációs stratégiájukat sem tartom jónak. Látom a szóróanyagot, ahol minden egyenként is komoly elmélyedést igénylő probléma van felsorolva, nagy számokkal nyomatékosítva a mondanivalót. Ha valóban az utca emberére hajtanak, ezzel nehéz meggyőzni. Olyan érzelmekre próbálnak építeni, mint a félelem(a globális felmelegedéstől, a légszennyezettségtől, vagy a "génmanipulált" növények(kötelező cikk :http://grindingmygears.blog.hu/2010/03/23/monsanto) által okozott megbetegedésektől), és a bűntudat. Igen fizess nekünk, és megváltást nyersz a Föld ellen elkövetett bűneid alól. Aztán majd mi megoldjuk.  És ittbújik meg az átverés. Jobb lesz a világ, csak attól ha pénzt adunk. Akkor jó, utalok minden hónap elején 2500 HUF-ot a GP-nek és folytatom a további addig fenntarthatatlannak tűnő életmódomat. Talán még egy ajándék pólót is kapok. Ilyen egyszerűen lehetünk környezettudatosak? A választ persze könnyen kitalálhatjátok: egy LÓBÖGYÖRŐT!

Az egész azért jutott most eszembe, mert leszólított egy tag ma a Nyugati aluljáróban. Ám nem egy átlagos diák, hanem egy hivatásos aktivista(1 a 10 magyarból), és megkérdezte van-e 2 percem. Valamiért(talán az unokatesómmal megivott sör hatására)  azt mondtam, van pár percem arra, hogy elmagyarázzam, miért nem adok. Nem hajtott el, sőt kisebb ráhangolódás után megértette, mire gondolok. A vicc, hogy meg sem próbált megcáfolni, minden amit fenn írtam, tükrözi a hozzáállásukat, szinte örült, hogy ennyire átlatom a dolgokat. Annyi kiegészítést tett, a hölgy, hogy a környezetvédelemben a háborút sosem lehet megnyerni, csatákat igen. Az, hogy ez a harcös zöld szemlélet nem az én világom az hagyján, megférhetne egymás mellett több irányzat, csakhogy semmi eszközük csaták megnyerésére, és az üldözött ellenségek helyett sem kínálnak alternatívát. Ezzel az egész környezetvédelem ügyének ártanak, vitaindítóként kijelentem, jóval többet, mint amennyit használnak. Építsenek inkább papírvárat ovisoknak. ahelyett, hogy a tények helyett érzelmekre alapozva állítanak pontatlan, megalapozatlan dolgokat körmyezeti problémákról. A csaj igazi harcos típus volt, amikor elkezdett magyarázni, nehezen lehetett beléfojtani a szót, be akart szervezni aktivistának, merthogy jót tesznek a viták a szervezetnek. Csak azután engedett el, hogy azt mondtam megfontolom. Ennek az eredménye ez a poszt.

 Lezajlott a választások első fordulója teljes papírforma szerint, a szervezési malőröket leszámítva. Az eredményt visszafogottan ünnepeltem egy pohár vörösborral, és rájöttem nem tudunk sokkal többet mint péntek este. A Fideszesek reakcióiból látszik, hogy nem lesz egy könnyű menet az biztos, nagy szarban vagyunk, na, de talán, ha képesek lesznek a kormányzó politikusok államférfiként viselkedni, akkor elindulunk valamerre. Talány, hogy merre kezd el pattogni a két lufi, a zseniális névválasztású LMP, na meg ugye a sokat emlegetett Jöbbik, és hogy kipukkadnak-e, vagy elég rugalmasak, hogy akár növeljék a táborukat. Ez a 16 százalék azért nekem túl sok, nem túl szimpatikus a párt és az azt alkotó emberek, a szavazóik bizonyos csoportjairól nem is beszélve. Nagy levegő...

Vegyésznapok: úgy látszik elmossa az eső. Utóbbi az én szerkezeti integritásomat is komolyan veszélyeztette, mivel biciklivel mentem az egyetemre. (Mi lehet szerencsétlen papírvárral, amit pénteken felhúztunk, btw)Levi be is írhatsz legalább egy strigulát a nevem mellé, azt hiszem. Délutáni előadások skip, egy kicsit átmelegítem magam egy kis forró teával aztán meglátjuk. Klasszikus klip, a férfitól aki sokak szerint a világ második legszexibb színésze. Én nem tudom.

Mozgalmas hét lesz, le kell még fixálni a szakmai gyakorlatomat, és zh zh hátán, szóval alig várom már a pénteket, egy kis lazítással, ugye a szocikat sirató időjárás(más ugye nem sajnálja, hogy mennek) állásától függően. Lazítás alatt majd megfejtjük a világ nagy kérdéseit is:)

 Ps. Megjelent a cikkem a Műhelyben, amint tudom feltöltöm:)